Ezek még tavalyi, dec. 22-iki fotók.

Sírás közben:

és után:

Kiffiamat tegnap letettem a játszószőnyegre hason, hogy lefotózzam, milyen szépen tartja magát. Mire megfogtam a gépet, elgurult. Gép le, Benedek megfordít. Gép fel, Benedek megint elgurult. A fotók is azért lettek ilyen pocsékok, mert a vakunak sem volt ideje felébredni. Asszem, Kiffiam nagyon belejött a forgásba, bár harmadszorra már eléggé elfáradt, mert csak a láblendítésig jutott :-).

Itt természetesen már én fordítottam meg. 1ébként érdekes, hogy tök sokáig nem érdekelte a játszószőnyegen lévő lógók, csak az ágyában lévő keringőhaverok, mostanság viszont ezekkel is jól elvan, bár tény, hogy fellógattam rá még néhány színesebb bigyót is, mert az eredetiek nem igazán látványosak. Szépek, csak nem színesek és ugye egy ekkora Kispasit még azok érdeklik.

Még tavaly sikerült protekcióval bepofátlankodnunk a Heim Pál kórház urológiájára a Főorvos Dokibácsihoz, aki megqqcsolta Benedek legnemesebb szervét, mivel ugye a bal golyszlija még nem szállt le neki. Dokibácsi nagyon szimpatikus, a szó legszorosabb értelmében Úriember - régen találkoztam olyan pasival, aki a bemutatkozásnál megvárja, hogy a nő nyújtsa először a kezét... -, bár nem sok mindent mondott, viszont tegnapra kért nekünk időpontot uhura.

Várakozni nem nagyon kellett és Kispasim a vizsgálat elejét elég jól is viselte. Nagyon édes pofi volt, mert miután leraktam a vizsgálóasztalra és levetkőztettem, nagy szemekkel nézett rám és megfogta a kezem. Úgy tűnik, ez szokásává kezd válni, mert a gyerekdokinéninél is mindig ezt csináljuk. Rámnéz a gyönyörű szemeivel és megfogja a kezem. Úúúúúgy imádom! Szóval míg a kukiját és a pocakját uhuzták, addig elég jól tűrte a piszkálást, majd még azt is, mikor a hasára kellett fordítanom, de az ezutáni újabb kukimacerát és fejqqcsot már nagyon nem viselte. Mondjuk meg is értem, mert mindkettőnél le kellett fognom, de főleg a lábai lefogásánál volt a nagy tigrisüvöltés. Piszok nagy erő van ebben a Kispasiban, igencsak erősen kellett lefognom a combijainál, de így is eléggé mocorgott, nem volt könnyű lemérni a golyó méretét. Még soha nem láttam ennyire sírni, szépséges szemei totál pirosak voltak. Iszonyatosan sajnáltam. Miután végeztünk, még elég sokáig sírdogált, nagyon nem volt kibékülve a világgal, de aztán egyszercsak bealudt szerencsére.

És az eredmény? Ha a golyszli nem száll le, amire elég kicsi az esély, akkor 1 éves korában meg kell műteni. Ezenkívül az egyik veséjében tágulat van, úgyhogy emiatt kaptunk is áprilisra újabb időpontot, bár erre azt mondta a dokinéni, hogy addigra valszeg el is fog múlni. Azért nem semmi, hogy csak Pesten küldik el a gyerekorvosok hasi és koponya uhura a babókat, vidéken meg nem szokás. Azért örülök, hogy ezen is túlvagyunk, rossz volt látni, szegény Benedek mennyire sírt. És nem ez volt az utolsó ilyen...

Amikoris Kicsifiam ilyen kis ügyibogyó volt! Azaz itt már eléggé stabilan tartotta a buksiját, ez talán a fotón is látszik. És persze egyre ügyesebb, most már máshonnan szemlélheti a világot :-).

A tegnapi napunk igencsak mozgalmasra sikerült, mert ahogy már említettem, délelőtt az usziban kezdtünk, aztán áttoltuk a babakocsit a Camponába, ahol a HundM-ben vettem 1-2 cuccost Benedeknek, ill. meghamiztattam, majd mi is ebédeltünk. Persze "szemétkaját", de hát olyan jólesett. Míg a Zuram megvette a hamit, én Benedekkel leültem egy asztalhoz. Vicces volt, mert kb. hárman akarták elvinni a másik széket. Mit gondoltak? Ölemben egy csecsemővel épp a kajáldában pihenek meg tök egyedül??? 1ébként szopi közben így sikerült bealudnia:

Utána pedig így szunyókált, míg ettünk :-)

Mivel Kicsifiú totál jól viselte a kiruccanást, átugrottunk a Mammutba is. Ott is vettem neki meglepit - biztos már értékeli jól :-) - és benyomtunk 1-1 sütit - és persze nem diétásat -, míg ő édesdeden aludt. Tényleg jól viselte, hogy tulképpen egész nap nem voltunk otthon, egyedül hazafelé szakadt már el a cérna, de akkor is azért, mert kajaidő volt. Szóval nagyon ügyes Kiffiúnk van, büszke is vagyok rá rendesen.

Pár hete már elkezdtem Benedek babaúszáshoz való előkészítését, ami abból áll, hogy fokozatosan hűtöm a vizét és arclocsolom. Legalábbis "hivatalosan" így kell előkészíteni, de mivel mi állványos, dizájnos kádban fürdetjük, az első lépés az volt, hogy megszokja a nagy kádat. 1-2 alkalommal, minden macera nélkül, csak simán itt fürdettem. Eleinte kicsit tartottam tőle, hogy fogja bírni a derekam, de meglepően totál jól viseltem. És Kiffiam is a kádat. Kicsit lebegtettem, huzogattam háton és hason is, sztem tetszett neki, aztán jött a szadista anya és jól arcon locsolta. Totál gáz, mert ahhoz képest, hogy tanultam a helyes technikát, tudtam, hogy fog rá reagálni, mégis kicsit paráztam, nemhiába húztam is az időt a kezdéssel. Aztán csak rávettem magam, Kicsifiam meg meglepően jól viselte. Sőt! Konkrétan az első alkalommal szimplán meglepődött, még sírni is elfelejtett, csak pislogott. Nagyon édes volt. Hason tökre élvezte, élvezi a pancsolást, már a fejét is egyre jobban tartja, azaz mostmár totál jól. A következő alkalommal is tök jól ment a locsolás, csakhogy akkor még nem volt túl stabil a fejtartása és valszeg egy pillanatra megbillenhetett, mert arra lettem figyelmes, hogy szegényke fuldoklik kicsit. Persze gyors és határozott mozdulattal kivettem a kádból és megnyugtattam. Picike eléggé meg volt ijedve - hozzáteszem, az anyja is -, de mikor magamhoz öleltem, gyorsan megnyugodott. Apája is bent volt, és megjegyezte, hogy a születésénél adott ki ilyen hangokat, mikor először felsírt. Tök érdekes volt, hogy egyikünk sem pánikolt be, sőt. Vhogy tudtuk, hogy nagy baj nincs :-). Persze azóta még jobban figyelek, nehogy lebukjon, ráér majd később búvárkodni.

Na és tegnap végre az usziba is lejutottunk, úgyhogy megmutattam a fiúknak, hol fogunk szombatonként pár órát eltölteni. Iszonyat jó érzés volt újra ott lenni, már piszkosul hiányzott. Úgy tűnt, mindkét pasimnak tetszett a dolog - és persze nekem is -, Benedek nagy szemekkel nézte az oktató(ma)t, aki ráadásul pont egy új gyakorlatot mutatott be, így rögtön tanultam is. Annyira jó lenne, ha nem is minden alkalommal, de legalább időnként mehetnék oktatni! Ha nem, az sem gáz, legalább majd Benedekkel mehetünk, én meg tanítgathatom a Zuram :-). 1ébként febr. 7-re be is jelentkeztem, már nagyon várom!

Nah 30-án végre átestünk az első szurikon, Benedek megkapta az oltásait. Bevallom, eléggé paráztam, hogy fogja viselni, de várakozáson felüli volt a reakció, mert Kiffiam totál jól tűrte az inzultálást. A vizsgálat alatt nézelődött, kicsit dumált is, aztán a szuriknál ugyan eltörött a mécses, de ez amolyan nepiszkáljatokmár sírás volt. Végig fogtam a kezét és beszéltem hozzá, miközben egy asszisztens lefogta a lábait, dokinéni meg szúrt. Miután befejezte dokinéni, és magamhoz szorítottam totál megnyugodott.

Ugye ezeknek az oltásoknak a következtében lehet láz, bágyattság, ami szerencsére nálunk nem volt, viszont picit bedagadt az egyik combija, de már az is elmúlt. Dokinéni nagyon meg volt elégedve a Kiffiammal, mert másfél hét alatt 30 dekát gyarapodott és láthatóan jól érzi magát. Jóhogy :)

Ja! és ez volt az első közös autókázásunk. Azaz édeskettesben. Jó'van, nem nagy a távolság, de akkoris! Számomra sokkal megnyugtatóbb, ha mellette vagyok és látom, ahogy lélegzik és lássuk be, hogy ugyan a nők többfelé is tudnak 1szerre figyelni, azért vezetés közben nem túl jó buli állandóan hátrafelé qqcsolni. Mind1 megoldottam, úgyis még nagyon sokat fogunk kettecskén autókázni, valamikor meg el kell kezdeni.

Mindenkinek békés, nyugodt új évet kívánok és azt, hogy válljon valóra az álmotok!

Legyetek vidámak,

bulizzatok,

pihizzetek!

Mint pl. tegnap.

Ahhoz képest, ahogy indult, nagyonis jól sikerült a Kiffiam első karácsonya. Szentestére a Zuram is kicsit jobban lett, ill. sikerült megcsinálnunk a hamit, ami sztem elég jó lett - füstölt sajtos leves, tonhalas rakottas -, bár sütire nem volt időm, így stílszerűen babakeksz volt a desszert. Az este nagyon kis meghitten sikerült. Éneklés, meglepi ajándékok és persze a legfontosabb, Benedek. Azért gigszernek is kellett lennie, mert hát nem is mi lennénk, ha nem bénáznánk. Felkészült elsőbabás szülők annyira a toppon voltak, hogy a fényképező aksija lemerülőben, a vaku eleme kimerülve, plusz a videokamerában a film totál tele volt, így csak egy bénácska fotót sikerült csinálnom :-). De nem baj, az emlék a lényeg, ami örökre megmarad.

A 25-iki nap nyugisan telt, délelőtt sétáltunk egyet, de sajnos csak kettesben, mert a Zuram még nem mert elindulni otthonról. Meg is fordult a fejemben, hogy mit gondolhatnak a külső szemlélők: Anya karácsonykor egyedül furikázza Kiffiát :-). Délutánra a Zuram is összeszedte magát, úgyhogy kezdett alakulni a molekula.

26-án megejtettük az Első Igazi Látogatást, mivel most nem hozzánk jöttek, hanem mi mentünk vendégségbe Húgomékhoz. Kicsit tartottam tőle, hogy fog menni a dolog, de kellemesen csalódtam, Benedek KisAngyal volt. Mikor odaértünk nézelődött, felmérte a terepet:

Öcsém csinált néhány fotót az Öregekkel, Keresztanyámmal és Apai Nagymamám testvérével - Nagyi sajnos kimaradt, nem is értem, miért :-(((( -, kicsi nézelődés még, aztán hami. Kaja közben rajtam aludt, aztán Ő is hamizott, büfi, ezalatt ajándékosztás majd mentünk is haza. Sajnos a megszokotthoz képest elég rövidkére sikerült a dolog, de már annak is örülök, hogy 1általán el tudtunk menni. Összességében tök jól sikerült. Szerintem.

Ez pedig az esti, fürdés utáni hangulat:

Annyira jó belegondolni, hogy jövőre már egy kis rohangáló Kispasival fogunk menni és addigra talán már a kistesó is be fog költözni. Szép álom?

Asszem, komoly gondjaim lesznek a csajokkal :-)

Minden kedves Barátomnak, Ismerősömnek, Ismeretlen Olvasómnak

Áldott, Békés Karácsonyt kívánunk!

A mai délelőttünk totál jól telt, Benedek reggel aludt, aztán nézelődött, dumált, mosolygott az Apájának. Sétáltunk is egy nagyot kettesben, mivel szépen sütött a nap, bár nagyon fújt a szél, de azért jó volt, Kicsifiú is aludt egy nagyot. Eközben a Zuram vásárolt. Nem sokkal utánunk ért haza és nagyon nem volt feldobva. Először azt hittem, a bevásárlás miatt, de kiderült, hogy baromira nincs jól, valszeg elrontotta a gyomrát. Hurrá.

És itt kezdődtek a már nem annyira laza órák. Kezdődött azzal, hogy Benedek 1általán nem aludt. Ezzel nem is lett volna gond, ha nem nyűgös, valszeg megint az időjárásra reagált így. Igenám, de a Zuram meg totál kikészült, lázas és alul-fölül jön belőle minden, remélem, nem vírus, mert az gáz lenne. Mindenesetre mi kiköltöztünk a gyerekszobába. Bízom benne, hogy KicsiFérj holnapra rendbe fog jönni, mert nagyon várja ezt a Karácsonyt.

Este Benedek úgy gondolta, hogy nem hajlandó aludni. Végülis 10-kor mé is kéne, hiszen délután már durmolt egyet rajtam :-). És az ördögi kör: Benedek sír-Anya ideges-Benedek sír, mert Anya ideges. :-). Azaz nem is ideges, inkább szomorú. Na jó! Azért jól bírom, de így, a 4. nap már kicsit sokkkk volt. De lesz ez még így se! Végül kaptam negyed órát, mialatt Apája dörmögött Kiffiúnak kettőt, oszt jól be is aludt. Én meg nem maradtam büdi. Aprónak tűnő, ámde annál is nagyobb örömök :-).

Na akkor holnapra fel!

Nemhiába lett a Kiffiam Benedek, ami áldottat jelent, mert a 7végén, nevéhez hűen viselkedett. Történt ugyanis, hogy szombat reggel a Zuram elment itthonról délelőtt, céges karácsonyi buliba és csak vasárnap dél körül jött haza. Utána is csak aludt, úgyhogy tulképpen mindkét napot édeskettesben töltöttük Mazsolával. Benedek tudhatta, hogy most igencsak jófiúnak kell lennie, mert az is volt.

A szombati nap a szokásos menetben zajlott, azaz délelőtt séta, napközben alig alvás, de délután kidőlés. Viszont a nemalvás ellenére is nagyon édes volt, ezerrel mosolygott, dumált, míg el nem törött a mécses. Ráadásul délelőtt azért volt annyi időm, hogy főzni is tudtam! Igaz, csak paprikáskrumplit, de már ennek is örültem, és még imádom is.

Bevallom, kicsit tartottam az éjszakától, mert így egyedül még nem voltam, azaz 1x, de akkor is csak max. hajnalig. Az éjfél körüli etetést mindig úgy szoktuk megoldani, hogy szopi után már Apa eteti cumiból, majd büfizteti és el is altatja, így én a szopi után le tudok feküdni, mert azé' aludni csak kő', napközben meg már nem szoktam. No és az én Kiffiam annyira édes volt, hogy 4 óránként kelt és kaja után is gyorsan bealudt, úgyhogy szinte meg sem éreztem, hogy 1általán nem volt itthon a segítségem. Ha belegondolok, hogy pár hete már annak is örültem volna, ha egy fél órát alszik a saját ágyában, most királyos dolgom van! Ráadásul napközben is, ha nem alszik, egy db-ig totál jól elvan, nézegeti a keringő haverokat, beszélget velük. Aztán persze elfárad, de 1re hosszabb ideig leköti már magát és az etetési idők is kezdenek kitolódni. Nemhiába, már NAGYFIÚ. Szóval jól sikerült a 7vége, ezerszer nyugisabb volt, mint mire számítottam, úgyhogy ha a Zuram megint menni akar, hát legyen! De azért ne legyen belőle rendszer :-)))).

Kedves Olvasóim!

Nem én találtam ki a regisztráláshoz kötött kommentezést, sajnos a blog.hu állította így be, de legalább most már tudom, miért nem reagáltatok az irományaimra. Ha nem változtatnak ezen, lehet, hogy átviszem máshova a blogot, mivel nekem fontosak a reagálásaitok.

Sorry :-(

részletek itt:

http://inda.blog.hu/2008/12/15/ismet_a_kommentezesrol

Benedek mai ügyeskedése. Eredetileg a pólyában volt, bebugyolálva...

Sétálni akarooooook!

Na megvolt, a most már szokásossá vált heti vizit. Azaz ma a mázsáláson kívül Dokinéni megmérte Benedek fejecskéjét, ami 34-ről 37 cm lett, ill. a hosszát is, miszerint 7 centit nőtt, mivel ugye 57-tel született, most meg 64!!! Nemhiába kezdtek el összemenni az 56-os ruhácskái, bár néhány teskós newborn body még mindig jó rá, ami talán annak köszönhető, hogy ugyan hosszú, de nem széles a Kiffiam. Dokinéni most végre rendesen meg tudta vizsgálni Benedeket, mert nagyon jól viselkedett. Na jó! Leszámítva azt, hogy vizsgálgatás közben kicsit pisilt, csak nézelődött, miközben szinte végig fogta a kezem. Meg is lett dícsérve, hogy milyen szép színe van, ÉÉÉÉÉÉÉÉÉs végre elérte a 4 kilót! Sőt! Fél 1 körül 4100 g-ot mértek. Az időpontot csak azért jegyzem meg, mert előtte 11-kor hamizott. Mondjuk nem hinném, hogy ez olyan nagyon sokat számítana, mivel kaja után kicsit bukott is, megkülönbenis. Viszont az oltást most sem kapta meg, mert azt mondta a Dokinéni, hogy még nem elég vastag a combija. Eléggé óvatos, de talán nem is baj. Ha ő úgy gondolja, hogy az a biztosabb, hogy még kerekedjen, hurkásodjon, akkor legyen. Végülis rákérdeztem, hogy így a karácsonnyal mi legyen és azt mondta, hogy nyugodtan utazzunk, csak arra figyeljünk, hogy ha vki beteg, akkor kerüljön el minket - konkrétan maradjon otthon -, de minimum rakjon a szája elé fityulát. Na azt majd viszem is magammal jól. Ja! és mikor kérdezte, hogy hova utazunk, én vigyorogva mondtam, hogy csak a Déliig :-). Persze, azt hitték, hogy Pécsre megyünk Anyósomékhoz, de ugyi ők jönnek hozzánk. :-)

Arra is rákérdeztem, miért lehet, hogy Benedek ennyire nem szopizik rendesen, ill. bimbóvédő nélkül hiába harap rá jól és még meg is szívja rendesen a hamiforrást, de aztán felhúzza az orrát és kiköpi, ráadásul rövid időn belül még pipa is lesz. Szerinte az lehet a baj, hogy az álla formája, helyzete miatt nem tud rendesen rácuppanni a mellemre. Nem kóros, csak hát ez van. Lehet, hogy hülyeség, de állítólag én sem szopiztam rendesen, az állunk meg 1forma, szóval akár lehet is benne valami.

A másik, ami még érdekelt, hogy előre el lehet-e készíteni a tápszert. Mondta, hogy jobb frissen, de 1-2 óra még belefér, ill. én úgy hallottam, hogy 3 órán át lehet tárolni a hűtőben, no meg simán össze lehet keverni a cumiban a már elkészített tápszert a lefejt tejjel, úgyis egy helyre megy. Eddig mi előző este kevertük be a műtejet, de majd inkább előre forralunk vizet, és azt fogjuk tárolni, persze nem sokáig, így meg csak melegíteni kell a kutyulás után. Ja! és ma tudtam meg azt is a barátnőmtől, hogy a már hűtőben lévő lefejt tejre nem szabad se ráfejni, se ráönteni a friss, még meleg tejet. Még jó, hogy ezt senki se mondta anno, bár csak eleinte fejtem mindig rá az előzőre, viszont simán összeöntöttem a langyosat és a hideget, ami tulképpen ugyanaz :-(. Ezt miért nem szabad?

Ja! és még azt is megkérdezte Dokinéni, hogy mi milyenek voltunk anno. Meséltem neki, hogy a Zuram koraszülött volt, tápos, én meg szintén nem voltam 3 kiló sem, ráadásul én is bealudtam a cicin, pótolni kellett, később pedig mindig csak nagy könyörgések árán voltam hajlandó enni. Szóval volt kitől örökölnie a Kiffiamnak a rosszul hamizást, bár legalább ínyenc a kölök, mert ha bimbóvédővel is, de cici az kell :-).

Döbbenet látni, hogy ez a Kicsifiú mennyire változik, ráadásul napról napra. Tegnap kora délután nagyon elemében volt, mert alvás helyett ezerrel dumált és mosolygott. 1x meg fogom őt zabáni!

Benedeknek nem jött be, de én nagyon büszke voltam rá :-)

Bizony, már ennyi idő telt el, mióta Benedek hosszú várakozás után végre meglátta a napilágot. Érdekes, hogy időnként 2 hónap piszok hosszúnak tűnik, most viszont 1általán nem. Igaz sok minden történt az elmúlt hetekben. Néhány emlék dióhéjban:

2008.10.15. 14.22 Benedek megszületett. Anya, Apa nagyon boldog. Nagyszülők, sógik, sóginénik, nagybácsik, szóval az egész Család is.

2008.10.18. Végre otthon! Benedek kicsit besárgult, de hazaengedtek minket.

Az első pár hét talán 1etlen problémája az etetés: kisebb nehézségek, de megoldottuk. Eredmény: egy boldog, mosolygós baba.

2008.11.02. az első séta

2008.11.10-től egyre több mosoly

2008.11.hó közepe körül már ezerrel mosolyog és dumál, hangosan ásít. Követi a keringőhaverokat a szemével, később már dumál is nekik.

2008.12.14. első nagykádas pancsi. Jól bírta, még tetszett is neki.

2008.12.15. éjszaka. Apával komoly eszmecsere, hangos mosolygásokkal, amiből Anya kimaradt jól. Így jártam :-).

És most mi következik? Az első gyönyörű karácsony. Aztán? Sok minden fantasztikus dolog, ami csak történhet velünk!

Boldog hófordulót Kicsifiú!

'Legnagyobb örömömre', tegnap ismét Dokilátogatáson voltunk. Piszkosul nem örültem neki, mert eleve pocsék volt az idő, ráadásul hülye időpontot is kaptunk. Fél 1-re kellett menni, de a hamizás miatt jobb lett volna 1 órával előbb. Mind1, megoldottam, mert én olyan ügyi(fogyi) vagyok. Szerencsénkre nem esett az eső, mint a múlt 7en, úgyhogy már ez is valami. Sétálni meg szeretek, mert Benedek legalább így alszik délelőtt, no meg a mozgás is jólesik.

Dokinéninél nem volt senki, úgyhogy mehettünk is be. Kiffiam nagyon jól viselkedett, csak egy kicsit sírt, mikor le kellett vetkőztetnem, de utána már érdeklődően nézelődött. Dokinéni nagyon megdícsért mindkettőnket, mert Benedek az elmúlt 1 hét alatt 25 dekát hízott! A színe is tetszett neki, de mivel még nem éri el a 4 kilót, így sztornó a jövő keddi oltás. Ha ilyen ütemben gyarapodik, akkor 23-án már meg fogja kapni, aminek azért örülök, mert így végre vihetem emberek közé és el tudunk majd menni karácsonykor is a rokonaimhoz. Ha meg nem, így jártunk, de akkor is nagyon szép karácsonyunk lesz!

1ébként, ha nem lenne mérlegünk, akkor is tudnám, hogy igencsak gyors ütemben növekszik a Kispasi, mivel összementek az 56-os rugijai, ill. komoly hörcsögfeje is kezd lenni :-). De mindezt leszámítva, a legnagyobb boldogság, hogy ilyen a Picifiam:

Bugiiiii van!!!!!

Szerintem boldog