Apukám
2008.08.06. 14:55
Született 1946.08.05. Tegnap lett volna 62 éves. Hihetetlen, hogy már lassan 10 éve, hogy elment. Legalábbis a teste már nem bírta tovább, viszont tudom, hogy mindig velem van, figyel és vigyáz rám.
Sajnos már a Zuramat sem ismerhette meg, nem lehetett ott az esküvőmön és az első unokáját sem ölelheti át. De lát minket és tudja, hogy végre megtaláltam az utam. És ez nekem elég. Hiányzik, de nem vagyok önző. Neki már így a jobb.
Nagyon sokat tudnék még írni róla, képekkel illusztrálva, de nincs annyi hely. Majd időnként talán néhány szösszenet levések.
Boldog születésnapot!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Niki- picurAnyu 2008.08.06. 15:08:45
Nekem szerencsére a szüleim élnek, de a nagymamám számomra olyan volt, mint egy édesanya. 7 éves koromig szinte ők neveltek a papámmal. ... 11 éve halt meg 53 évesen rákban. ... Nagyon hiányzik, és rettentően fáj, hogy nem láthatja az első dédunokáját. ... De én is mindig azzal vigasztalom magam, hogy neki így már jobb, nem kell szenvednie, már nem fáj neki semmi. Mert amin keresztül kellett mennie az szörnyű. És bízom abban, hogy ott fent mindig lát engem, érzi ha rá gondolok, velem volt mindig a nehéz időkben, és velem lesz a későbbiekben is.
A te apukáddal is így van, hidd el. :)
Lusthie 2008.08.06. 15:51:41
Apu is az 53. életévében volt és ugyi szintén rák....
:-) Tudom.
Maya 2008.08.07. 12:43:16
Már csak azt kell kivárni, mikor találkozunk velük...