3.5
2012.04.15. 21:10
Kicsifiam épp ma 3.5 éves. Tudom, régen nem írtam már hasonló bejegyzést, úgyhogy ma pótolom.
Mi változott az utóbbi időben? Alig valami. Na jó! Mégis. Drága Kicsifiam a hisztijét már olyan magas szintre fejlesztette, hogy már nem elég a visítás, sírás, már dühöng is. De ez lenne a legkevesebb. Már ott tart, hogy időnként megüt, ráadásul már az is előfordult, hogy arconköpött, majd mikor felelősségre vontam, konkrétan kinevetett. Ma is volt ebben részem és naná, hogy elszállt az agyam. Nem vagyok rá büszke, de egyszerűen nem bírtam visszafogni magam, mikor az arcomba röhögött. Mit csináltam? Persze iszonyatosan dühös lettem, kiabáltam vele és ahányszor kijött a sarokból, mindig visszavittem. Mivel igencsak sokáig tartott, 3 kedvenc játékát is eltettem. Komolyan mondom, annyira felbosszantott, hogy elmondani nem tudom.nem tudom, mi lesz így :(.
Mindezt leszámítva nagyon imádom, egy tünemény. Ha olyanja van, totál szófogadó is tud ám lenni :).
Mostanság nagyon sokat énekel és versel, látszik hogy nemcsak a kosz ragad rá az oviban. Az utóbbi időben egyre többet rajzolgat is és már nemcsak köröket, egyre jobban fel lehet ismerni a műveit. Ma épp ezt alkotta:
Az oviba szerencsére rendesen beszokott, vannak barátai is, ami sztem elég fontos. Úgy tűnik, nagyon élvezi, ha sokkal korábban hozom el, nem túl boldog, mert akkor nem tud játszani. Szóval szépen alakul.
És végül, de nem utolsó sorban egy friss fotó uncsitesóval:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Csigamami 2012.04.24. 00:27:27
Mielőtt Bendus megszületett voltak, nagyon sok elvem volt... Ezeknek nagyrésze meg is maradt, egy része viszont elillant... Ilyen például az is, hogy soha nem fogom megütni a gyerekem. Vannak olyan pillanatok, amire azt mondom, hogy igenis odacsapok, s nem érdekel, hogy mindenki azt mondja nem szabad a gyerek szájára ütni. Eddig talán 3-4 szer tettem meg, de tanul belőle. Határozottan tanul belőle. Nem szeretek határokat húzni, magam sem szeretem őket, de vannak bizonyos helyzetek, amikor igenis szükséges.
Nálunk a hisztit úgy sikerül fékezni, hogy ha otthon vagyok vele, akkor csinálom utána, amit ő csinál (az első pár alkalommal nagyon hülyén tudtam magam érezni) és hat, mert annyira meglepődik, hogy elfelejt hsiztizni. A másik ha valahol vagyunk, akkor szimplán megkérdezem, hogy vágyik e egy pofonra (még soha nem kapott pofont - nemis tudom honnan tudja mi az :o) ) egyszer mondta csak, hogy igen, akkor szájon vágtam. Azóta abban a pillanatban abbahagyja a hisztit, hogy elhangzik a kérdés :o) Sőt, tegnap olyan jót nevettem, mert csak ránéztem, mikor hisztizett, abbahagyta és Ő kérdezte: "Kérsz egy pofont Bendus?" meg is válaszolta "Nem köszönöm! " :o) nyílván nagyon röhögnöm kellett :o) ha valaki hallotta volna tuti azt gondolja, hogy széjjel verem a gyereket :o) pedig nagyon ritkán jár el a kezem :o)
Cukker Benedek még mindig! :o)
Tudod miből írom a szakdogámat? Az asszisztált humán reprodukcióból. Gondoltatok már a dajkaanyaságra? ez a fő témám, ha érdekel a jogi háttér írj rám nyugodtan, leírom,a mit tudok és kutatok :o)