Asszem...
2008.12.08. 20:58
....szeret a Kiffiam.
Múlt csütörtökön, mikor dokinéninél voltunk, szegényke nagyon sírt, amit totál megértek, mivel ki a fene szeret egy csomó nő előtt pucérkodni??? Szóval magamhoz öleltem, mert 1ébként nem lehetett volna meghallgatni a szívecskéjét, tüdejét. Na ekkor a kicsifiam úgy gondolta, nem tartalékol tovább, jöjjön, aminek jönnie kell. Még jó, hogy sötét cuccosban voltam, meg esett kint (is) az eső, mert így nem látszott a pisi nyoma :-). Nem drága? Szereti Anyáját, gondoskodik róla, hogy tuti mindig tiszta ruhát vegyen fel.
Ma pedig, már másodszorra, végigbukta a hátamat úgy, hogy totál át kellett öltöznöm. Valszeg nem tetszett neki a szerkóm.. Mondjuk megértem, én sem bírom azt a pulcsit. :-)
1ébként, és nem mellesleg, hihetetlen, mennyit változott az elmúlt pár napban. Sokkal többet mosolyog, magyaráz, figyel, bújik. Nagyon édesen dumál. Persze mindezt alvás helyett, de kit érekel?
És jelentem, megvannak az első kinőtt rugijaink is. Apa öltöztette fürdés után, így csak később láttam, hogy Benedek konkrétan nem tudja normálisan kinyújtani a lábát. Igaz, hogy legtöbbször felhúzza a pocakjához, na de akkor is! Persze átöltöztettem, és akkor láttam, hogy a másik ruci se sokkal hosszabb már, de ez még elmegy. Asszem lassan indulhatok bevásárló körútra - húdebánom -, bár néhány nagyobb cuccosa szerencsére van már. Kis előrelátó Anyuka, mi? Ki hitte volna, hogy 1xcsak kinövi a dögös kis ruháit. Ja, hogy a babák nőnek? Ezt nekem senki se mondta! Segítséééééééég!!!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
