Két hete ugye Pécsett voltunk. Szép volt, jó volt, elég volt. Imádom Anyósomékat, de ugye addig jó, míg papucsban nem tudnak átjönni. Na ez a "veszély" nem fenyeget, mivel Pécs azért nem a szomszédban van, és tényleg szeretek velük lenni, de most sokkkk volt. Benedek az utóbbi időben már nem hajlandó estére tápszert enni, viszont sajnos a pépeket sem bírja, ezért kétszer konkrétan sugárban hányta ki a vacsit. Tudom, hogy a Nagyszülők segíteni próbáltak, mégis az agyamra ment az állandó találgatás, okoskodás. Én próbáltam erősnek látszani, de egy idő után nem ment, mert már semmi sem volt jó, úgyhogy eltörött a mécses. Ráadásul az utóbbi időben Apósom már velem is kötözködik, még akkor sincs igazam, ha pedig az van. Talán ez jelzi azt, hogy totál befogadott a családba? Nem tudom, de tény, hogy iszonyatosan fárasztó a dolog.

Egy kis példa: vettem Benedeknek egy szájharmónikát. Ugye szívni és fújni is lehet, de csak előlről. Apósom megjegyezte, hogy a régieket hátulról lehetett szívni, előlről fújni. Mondtam, hogy a régieket igen, így lehetett, de ezt nem. Nem hitt nekem, és mikor a kezébe került, persze ki kellett próbálnia. És ez csak egy a sok közül. Tényleg imádom őket, a világ legjobb Anyós-Após párosa és persze legjobb Nagyszülők, és talán érzékenyebb voltam, de besokaltam, alig vártam, hogy hazajöhessünk.

Szóval az a hét most nagyon kiesett. Biztosan a rossz idő is közrejátszott, de már totál kivoltam, hogy a ruhák 1 hétig száradtak, iszonyatosan sok vasalnivaló gyűlt fel és a lakás szaladt. Azaz még mindig, de már sokkal jobb a helyzet.

Közben elkezdtem festegetni az ablakokra a dekorációt, de ugye ezt csak akkor tudom csinálni, ha Benedek alszik, ami mostanság már csak napi 1x, max. 2x fordul elő, szóval lassan halad a dolog. Ráadásul tegnap este már annyira fáradt voltam, hogy csak bénáztam. Mindent leejtettem, belenyúltam a festett képekbe, elbotlottam, szóval elvoltam. De úgy érzem, mára már sikerült kicsit kipihennem magam, no meg az idő is pocsék, úgyhogy ma itthon maradunk, így talán végképp sikerült behoznom a lemaradásaimat.

Azért várom, hogy karácsonykor megint menjünk Pécsre, bár akkor már a Zuram is velünk lesz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.