Beszélünk róla?
2007.10.12. 10:13
Az idén végre rászántam magam, hogy megvalósítsam régi vágyamat, így, beiratkoztam a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sportudományi Kar Továbbképző Intézet Sportoktató szaktanfolyamára. Azaz, ha nagy leszek, úszóoktató leszek. De nem ez a lényeg.
Mióta megkaptam a válasz e-mailt, hogy felvettek, kicsit elbizonytalanodtam. Hogy miért? "Csak" azért, mert ugye lombikbébi programban veszünk rész, és mi lesz, ha sikeres lesz a beavatkozás, én pedig nem mehetek úszni? Akkor elúszott az addig belefektetett munka?
Erre rá is kérdeztem a beiratkozásnál, mivel ettől tettem függővé, hogy elkezdjem-e a sulit, vagy sem. Én tök simán beszéltem a dologról, a csajszi is normálisan fogadta. Utána gondoltam csak bele, hogy ez másnak mennyire lehet kellemetlen? Mármint az, hogy természetes úton nem lehet babája? Mennyire szégyellik a nők, hogy segítség kell nekik? Pedig talán nem is az ő készülékükben van a hiba?
Lehet, hogy azért beszélek ilyen nyíltan a dologról, mert a baráti körömben szinte mindenki tudja, ill. ők is hasonló problémával küzdenek? Mások vajon mennyire titkolják? A mai világban tényleg ciki erről beszélni? Vagy már túl sokan vagyunk, akik ilyen cipőben járnak?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
barbo 2007.10.14. 10:22:27
mythril 2007.10.15. 22:04:15
Ciki egyébként szerintem akkor lenne, ha azért nem lehetne gyereked, mert te tettél volna róla az életmódoddal, vagy hasonló...
Egyébként most épp hol tartotok?
Lusthie 2007.10.15. 22:44:45
Mythril: szombaton ki fog derülni :-)
A másik, hogy a tesóddal kapcsolatban jó lenne beszélnünk, kíváncsi vagyok, milyen vizsgálatokon vannak túl.