Pocaklakó neme és a megérzéseim
2007.11.14. 12:10
Tegnap volt pocakos barátnőm genetikán. Eddig meg volt róla győződve - mivel már a környezete is ezt mondogatta -, hogy kisfia lesz. Nekem a hatodik érzékem megint működött, mert lányt éreztem, de mivel a többiek fiút gondoltak, én is elfogadtam. Úgyhogy igencsak meglepődött, mikor dokibácsi közölte, hogy ez a kisfiú 100%-osan kislány :-).
Ezek után felhívta a férjét, hogy mi a helyzet, és hogy ne nagyon vegyen focilabdát és egyéb fiús játékokat. A férj pedig közölte, hogy késő, mert már vett egy matchboxot :-). Barátnőmet megnyugtattam, hogy ezzel nincs gond, anno nekem is volt. Max. vagány kis csajszi lesz. Jó volt hallgatni a boldog beszámolóját, úgy éreztem, mintha én is átéltem volna. Lélekben mindenképp :-).
Érdekes, mert mostanság a környezetemben főleg kiscsajok születtek, fognak születni, kivéve egy ikres pocakos lányzót, akinek fiú és lány lakója is van.
A furi, hogy ma épp arról beszélgettünk a Zurammal, hogy majd reggelente a kiscsajunknak majd ő fogja megcsinálni a copfját, mikor viszi oviba. Erre nézett nagyot, hogy ő nem ért hozzá, de elmeséltem neki, hogy anno Apu is mindig megcsinálta a sérómat, szóval neki is fog menni. No meg még azon is nézett, hogy ugyanmár miért Ő fogja oviba vinni, mire közöltem, hogy mert én a másik kettővel leszek otthon :-).
Kíváncsi vagyok, nálunk mi lesz a sorrend, mivel tavaly egy jósnő elsőre két fiút, másodszorra pedig egy kiscsajt jósolt. Na majd meglátjuk, mindenesetre várom már a pillanatot, mikor megmondják a nemét.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.