Pénteken, meló után a Zurammal a városban találkoztunk, mert Kiskutyut vissza kellett vinni dokibácsihoz.

Ahogy mentünk a Bécsi úton, azt vettük észre, hogy egy pasi, mikor leszállt a villamosról, a zebrától kb. 10 méterre, baromi nagy lendülettel átzúg az úttesten, majd lefejeli a járdaszegélyt. Egy autó majdnem elütötte, de persze szart megállni. Mi is filóztunk, de igazán azon, hogy mi a fenét csináljunk, mert már így is késésben voltunk. Közben láttuk, hogy két gyerek már rohant felé. Kiderült, hogy az egyik egy 29 éves nő volt, a másik pedig a fia. Ők bezzeg segítettek. Én is kiszálltam, közben meg hívtam a mentőket. Ekkor volt fél 7. A pasi persze(?) piás volt, de eléggé beverte a fejét. Felsegítettük, majd kitámasztottuk a közeli gyógyszertár ajtajában.

Baromi hideg volt és miután már fél órája vártunk, a lány ismét felhívta a mentőket. Közölték vele, hogy kb. 5-10 percre van több kocsi is, így hamarosan ott lesznek. A pasit alig bírtuk visszatartani, mindenáron menni akart, mi meg győzködtük, hogy ne, mert mindjárt itt a mentő. Negyed 8-kor már igencsak fáztunk, így megint felhívtam a segélykérést, ahol közölték velem, hogy lövésük sincs, mikor jönnek, mert nincs egy kocsijuk sem. Kezdtem nagyon pipa lenni.

Lehet, hogy azzal csesztem el, hogy még az első bejelentésnél közöltem, hogy lehet, hogy ivott? Ha már kiejtjük a szánkon, hogy talán ittas az illető, akkor le van tojva? De mi van akkor, ha mondjuk cukros és azért van rosszul??? Aki a földön fekszik, már pusztuljon?

A gyógyszertárban nagyon kedvesek voltak - bár bevallom, már vártam, hogy mikor fognak kinézni -, mert egy idő után kihoztak egy széket, hogy arra ültessük a pasit, ill. felajánlották, hogy be is mehetünk. Így is tettünk, bevittük őt. 1ébként tök normális volt az ürge, folyamatosan bocsánatot kért. Kérdeztem, hogy van-e családja, mert akkor felhívnám őket, de nem engedte, bár állítása szerint felesége és gyerekei is vannak. Miután már nekünk is elegünk volt abból, hogy nem jön a mentő, és piszkosul fáztunk, már abba is belementünk, hogy beültetjük egy taxiba. Egyet sikerült is leinteni, aki még mutatta is, hogy megfordul, de láthatta, hogy ketten támogatjuk, így a megfordulás után el is húzott. Hurrá... 

Közben a lány átment a szemben lévő Margit kórházba, mert volt ott ismerőse, de azt mondták, hogy még akkor sem fogadnák, ha az épület előtt, az ajtóban esne össze. Könyörgöm! Milyen világban élünk???

Végül, épp 1 óra elteltével megjelent a mentőautó. Sajnos kimaradt az életemből, hogy lássam, mikor megérkeznek, mert közben elrohantam a kutyudokihoz, hogy mi újság, de legalább már ott voltak. Tök normálisan megköszönték, hogy megvártuk őket, így én is megköszöntem, hogy kijöttek - VÉGRE! -.

Hihetetlen mély nyomot hagyott bennem az eset, mert belegondoltam, hogy mi van akkor, ha valaki tényleg nagy bajban van? Azt hiszem, jobban járok, ha ilyenkor - már amennyiben ez lehetséges - bevágódunk a kocsiba és irány a kórház, vagy minimum az ügyelet. Hajrá Magyarország!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.