Két hete, szombaton volt az első hospitálás, múlt szombaton pedig a gyakorlat. És hihetetlen élmény volt. Első alkalommal mondjuk kb. egy hajszálon múlt, hogy nem késtem el, mivel az óra ugyan 6-ra volt állítva, nekem pedig sikerült 7-kor kelnem, de akkor is csak úgy, hogy a Zuram ébresztett. 8-kor már az uszodában kellett lennem, szóval kapkodás a köbön. Mosakodás, öltözködés ezerrel - még jó, hogy este zuhiztam -, gyors reggeli. Mindez kb. 20 perc alatt. Asszem csúcsot döntöttem.

Szerencsém volt, mert nem voltak lefagyva az utak - ekkor még -, ill. tömeg sem az M0-on, így 17 perc alatt már az usziban is voltam. Átöltöznöm nem kellett, max. levetkőznöm, mivel ugyi annyira már rutinos vagyok, hogy ha uszodába megyek, akkor a ruha alá felveszem a fürdőruhát is. Végülis totálisan időben voltam, szinte mindenki akkor öltözködött, amikor én :-). Még jó, hogy csak estefelé kezdett el esni az a jeges bigyó.

A hospitálást nagyon élveztem, bár sok dolgom nem volt, max. ki kellett javítanom, ha valaki hibázott. Még babát sem kaptam, de talán nem is volt baj. A közeg viszont nagyon feltöltött. Persze volt utána megint dolgozat, de az sem sikerült rosszul (30-ból 27 pontot kaptam), no meg úsztam egy nagyot! Baromira élveztem!

A gyakorlattal már kicsit más volt a helyzet, mivel önténtes jelentkezőként kijelölt engem + még egy lányt az oktatónk, hogy mi menjünk elsőre. Háááát néztünk nagyokat. A lány elkezdte mondani a szokásos bevezető szöveget, mivel nem kaptunk konkrét instrukciókat. Én meg csak belepofáztam - ezt a kollegína később meg is jegyezte :-( -. Végülis ketten levezettük az órát, pedig úgy tudtuk, hogy részfeladatokat fogunk csak kapni. Mondjuk nem volt baj, mert így legalább minden feladaton végigmentünk.

Két dologra jöttem rá a gyakorlat kapcsán:

1. nem olyan könnyű az első feladat, pedig igazán az tűnik a legegyszerűbbnek (az 1-es csoportban összesen 4 feladat van, melyeket adott sorrendben kell elvégezni),

2. piszok nehéz vadidegenek előtt beszélni.

Leginkább a 2-es ponttal gyűlt meg a bajom, mivel totál beégtem, mikor csak szimplán az oktatónak kellett volna elmondanom, hogy mit fogok mondani a vízben. Szerintem vörös voltam, mint a rák. Itt jött csak le igazán, hogy soha nem voltam jó vizsgázó. Hihetetlenül beparáztat, ha valaki olyannak kell előadnom bármit, akiről tudom, hogy jobban tudja.... De, hogy a fenébe tudom tudatosítani magamban, hogy a "tanulók" nem harapnak??? Kemény menet lesz. Lesz rá 5 napom, hogy a hülye parámat legyőzzem, mivel most szombaton vizsgázom, ami azt jelenti, hogy két órát totálisan egyedül kell tartanom. Érdekes lesz...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.