Még nem hivatalos, legalábbis én még nem tudhatom, csak a "besúgóm" által, de nagyon úgy néz ki, hogy az Öcsémék végre rávették magukat, hogy összeházasodjanak. Ez azért is nagy szó, mert már több mint 10 éve együtt vannak.
Az utóbbi időben többször piszkáltuk őket, hogy ugyanmámikorakarnakvégre, de vmi kifogást mindig találtak.
Bevallom, sosem volt igazán szívem csücske az Öcsém barátnője, mostanság viszont már többször is kellemes csalódást okozott. Nem tudom, mi az oka, hogy ilyen nagy változáson ment át a lány, de tény, hogy egyre szimpibb. Azért durva, hogy csak 10 év után tudom ezt mondani, nem? De legalább ez is bizonyítja, hogy igenis meg tud változni az ember. Szomszédasszony-barátnőm első reakciója, mikor meséltem a változásról, az volt, hogy tuti be akar házasodni a lány. Én meg csak vigyorogtam, hogy ez az ő esetükben tökmind1, hiszen már simán házasságnak minősül a kapcsolatuk :-).

A lányzó pár hete, hónapja felhívott csak úgy, mert volt vmi kérdése. Előtte még ünnepekkor sem. Sőt! Anno 1-1 szülinapi vagy névnapi sms-emre sem volt hajlandó válaszolni, merthogy pénzbe kerül és ha nekem válaszol, akkor másnak is kellene, így inkább senkinek sem. Azért ez anno nagyon kiakasztott. És ez csak egy a furi dolgai közül.
Mindenesetre a Zuram az utóbbi években kifejezetten sportot űzött belőle, hogy ahányszor csak taliztunk, mindig megkérdezte, hogy na akkor mikor lesz az esküvő? Leginkább azért csesztette őket, mert a kifogások között szerepelt, többek között, hogy ha majd lediplomáznak mindketten, aztán, ha lesz lakás, ha majd össze fognak költözni és még sorolhatnám.

Az utolsó rákérdezésünk múlt szombaton volt.
A Húgom francia exe hívott meg minket vacsizni - már ez se semmi szitu, bár a mi családunkban nem meglepő az ilyen kavarás -, ami igazán kedves volt tőle. Öcsém a számítógépét szerelte, mi meg eszébe jutottunk, a Nagyival való találkozás után. Tény, hogy jófej a srác, amolyan világutazó, de most nem ez a lényeg.
Ahogy beléptünk a lakásba, a lányzó első és igazán őszinte reakciója az volt, hogy milyen jól nézek ki. Én meg csak néztem, mert nem mondhatnám, hogy emléxem tőle ennyire őszinte megnyilvánulásra. A másik meg egy meglepi volt. Anno megegyeztünk, hogy ajándékot nem nagyon veszünk egymásnak, max. 1-1 tábla csokit, mert egyszerűen elegem lett belőle, hogy az Öcsém vagy a megbeszélt  találkozó előtti napon, vagy aznap hívott fel, hogy mit szeretnék... Bepipultam tavaly és közöltem vele, hogy hagyjuk a fenébe az egészet, mert látom, hogy ez csak nyűg nekik. Vegyünk egymásnak csokit, az nem is drága és nem kell hozzá törnie a fejét. Tulképpen nem azzal volt a baj, hogy megkérdezte, mit szeretnék, hanem, hogy mikor. Én mindig tök nagy örömmel választottam nekik ajándékot, kitaláltam, beszereztem. Aztán néztem, hogy örülnek neki.
Na ennyi az "előjáték". Most is beszéltem velük a szülinapom körül és mondtam, hogy természetesen csokit szeretnék, csak ha lehet, akkor diétás eprest vegyenek. Totál be is állítottam magam a jó kis epres csokira, aztán jött a meglepi. Méghozzá nem pofára eséses, hanem olyan igazi, kellemes, merthogy kaptam tőlük két könyvecskét. Az egyik egy régi kedvencem, Weöres Sándor Bóbita c. könyve, a másik pedig egy újonnan kiadott Zelk Zoltán Gólyavirág, gólyahír c. verses válogatás. Nagyon meglepődtem és baromira örültem neki. Másnap reggel olvastunk is fel belőle Benedeknek, ill. amelyiknek eszembe jutott a dallama, el is énekeltem és úgy tűnt, Pocaklakónak nagyon tetszett. És ugyi az sem elhanyagolható, hogy még ha  segítséggel is, de maguk találták ki az ajándékot. Szóval talán fejlődnek :-).

Na és visszatérve az esküvőre. A Zuram persze most is rákérdezett, hogy ugyanmámikorházasodnakvégreössze? A válasz most is kitérő, kifogásokkal teli volt, mint pl.: most a lány vezetni tanul - a 40. rutin óránál tart és 20 után már simán vezet az átlag... -, ill. lehet, hogy kocsit vesznek inkább még egyet, de ha esetleg karácsonyra kap megint a cégtől egy nagyobb összeget, akkor talán jövőre. És persze szóba jött, az is, hogy  mikor akarnak babát? Merthogy az Öcsém már elmúlt 30, a lány meg most lesz, szóval már ők sem huszonévesek. Tény, van még idejük, de hát ki tudja?
Úgy tűnik, sikerült beleültetni a bogarat a fülükbe, mert az informátorom szerint megvan az időpont. Pontos és hivatalos részleteket még nem tudok, de ami késik, nem múlik. Azért jobban örültem volna, ha korábban, vagy később tartják, merthogy ugyi én akkor már bőven a 8. hónapot fogom taposni, de hát kicsire nem adunk, majd lesz valami. Max. elmesélhetem a kisfiamnak, milyen jót bulizott ő is a pocakomban a nagybátyja esküvőjén :-).