Sokadmagammal másnak is a kultúra hete volt, legalábbis aki elment a POSZT-ra. Egy kis ziccert leszámítva, piszok jól éreztem magam az előadásokon.
Összesen 3 darabot néztünk meg. Hétfőn Márton László: A nagyratörő (Gárdonyi Géza Színház, Eger) c. előadását, szerdán Réthly Attila: Szabadaz Á! (Csiky Gergely Színház, Kaposvár) "zenés hátraarc, filmszínházmuzsiká"ját, csütörtökön pedig Friedrich Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása (József Attila Színház, Budapest) c. darabját.
Mindhárom baromi jó volt, az utolsó több díjat is elvitt, többek között a legjobb rendezés és a legjobb női alakításért járó elismerést is. Az elején igencsak aggódtam, hogy mi sül ki az egészből, mivel opera-szerű dalok is voltak benne, de aztán kiteljesedett az egész és nagyon jó volt.

A nagyratörő is érdekes volt, mivel konkrétan az összes díszlet egy ház teteje volt. 1ébként történelmi témájú darabról volt szó, sportos cuccokban, edzőcipőben. Nekem bejött.

A legjobban a Szabadaz Á! tetszett volna, ha nem úgy ülöm végig a darabot, hogy hajszál híjján majd' felrobbantam. De erről részletesebben majd a következő bejegyzésben, mivel elég hosszú lesz.

A pécsi kultúrális hetünk így Az öreg hölgy látogatásával zárult, viszont még az egészet tetőztük egy jó kis pesti előadással, azaz a Vámpírok Bálja c. musicallel. Én már láttam egyszer 1 évvel ezelőtt, ráadásul a Zurammal 1ütt, és meglepő módon neki is nagyon tetszett. Hozzáteszem, egy Roman Polanski rendezésről beszélek.
Szóval iszonyatosan bejött a dolog és gondoltam, talán Anyósomnak és Sóginénimnek is tetszene, így meghívtuk őket. A pasik addig otthon maradtak, legalább ki tudtuk küszöbölni, hogy esetleg egy sörözőben  besztónuljanak a piától :-). No és rendeltek nekünk is hamit és frissítővel vártak, mikor hazamentünk. Jó pasik! :-))).
A darab 1ébként nagyon-nagyon tetszett mindkét csajszinak, azaz Anyósom szavaival élve "kiválló" volt, én meg boldog voltam, hogy örömet okoztam. Úgy látszik, mostmár az előadás is jobban megy, mert végre csináltak egy zenei cd-t és normális füzetecskét is az egészről, úgyhogy be is szereztem mindkettőt, mivel pólót már kaptam a Zuramtól tavaly :-).
A zene talán egyetlenegy kis emberkének nem tetszhetett időnként, mégpedig a kis Pocaklakómnak, mert szegényke egyszer úgy megijedt, hogy azt hittem, menten kiugrik, akkorát ugrott. Utána még rugdosott rendesen, de végül sikerült megnyugodnia, a nyugisabb zenék bejöttek neki, csak a kiabálást nem bírta.
Asszem, az idén már nem nagyon fogok menni túl hangos helyre, pedig a Massive Attack koncertet meghallgatnám. Nah majd meglátjuk, mi lesz, szegény Benedeket azért nem akarom szadizni.

Összességében iszonyatosan jól éreztem magam, nem sok kedvem volt hazajönni, de a szombati előadás szerencsére még emelte a hét fényét! Jó lenne máskor is ilyen sűrű, de azért pihis, aktív, tartalmas hetet csinálni, bízom benne, hogy lesz még rá módunk.