Gonosz vagyok (?)
2008.11.02. 22:06
Asszem...
Mivel szombaton itt voltak Anyósomék, úgy döntöttünk, hogy kihívjuk anyut is, ne legyen az, hogy nem engedjük, hogy lássa az unokáját. Az persze senkit nem érdekel, hogy ő kedden is itt volt. Ráadásul neki sokkal könnyebb meglátogatni minket, mint a Zuram szüleinek, akik Pécsett laknak és max skypon értekezünk, de nekik már az is nagy öröm, hogy legalább így láthatják az unokájukat.
Apropó kedd. A múlt 7végén anyu rákérdezett, hogy mikor jöhetne ki. 7főn még tuti nem lett volna hozzá energiám, szerdától dolgozott, így maradt a kedd, úgyhogy ki is jött, bár alapból nem volt hozzá sok kedvem. Sikerült kifognia egy olyan időpontot, amikor éppszoptattam, majd fejnem kellett. Ezzel még nem lett volna gond, de ha anyu itt van, akkor vele is foglalkoznom kell, ami lássuk be, ebben a helyzetben igencsak macera. Durva kimondani, de ha ő itt van, az csak mindenben hátráltat, konkrétan nincs semmi hasznom az ittlétéből. Pedig igencsak szükségem lett volna arra, hogy pl. kivasaljon, de a régi tapasztalataim szerint inkább megoldom a saját dolgaimat, minthogy az ő segítségét kérjem. Ja! Hogy nem vagyok normális? Sosem voltam, de arra végképp nincs szükségem, hogy megkérjem vmire, aztán azt hallgassam, hogy ő mit csinált.
Jólvan, egyszer már segített, mióta megvan Benedek, mivel a papírkáit ő intézte, mert éppen volt rá ideje. Ez iszonyat nagy segítség volt, amiért hálás is vagyok, de sajnos az itthoni munkákban nem tud besgíteni, de bevallom, nem is akarom. Miért? Pl. kedden, mikor itt volt és épp befejeztem a szoptatást és mentem lemérni a Kispasit, azt vettem észre, hogy anyu gyorsan becsukja az egyik fürdőszobai szekrényt és láttam, hogy kenegeti a szemöldökét. Kérdeztem, hogy mit csinál, amire a válasz az volt, hogy csak bekente magát. Én meg néztem nagyot és mondtam, hogy talán szóljon és akkor adok neki. Ő meg közölte, hogy azért önállósította magát, mert én egyszer mutattam neki, hogy ott van a cucc. Na ezt totál kizártnak tartom, mert miért mutogattam volna?! Ezután odaadtam neki a kencét. Tudom, ez piti dolog, de tiniként is nagyon sok cuccom elfogyott, eltűnt, amit én vettem magamnak. Zsebpénzt nem kaptam, viszont dolgoztam és igencsak szarul esett, mikor 1-1 szemspirált duplán kellett megvennem. Nem egyszer sírva könyörögtem neki, hogy szívesen adok a dolgaimból, csak szóljon, ne nyúlja le. Persze mindig letagadta.
Nálunk nem szokás egymás dolgai között turkálni, a Zuram 7 év után is csak nehezen nyúl bele a táskámba, pénztárcámba. Nem tehetek róla, de ezek után egyszerűen totál ideges vagyok, ha anyu itt van, mert mindig azt nézem, hogy éppen mit nézeget. Lehet, hogy paranoiás vagyok, de túl sok a rossz emlék. Persze, ha észrevette, hogy otthonról elhoztam 1-1 régi mesekönyvemet, rögtön kérdőre vont, hogy miért. Mintha neki szüksége lenne rá. Ezenkívül egyszerűen falra mászok, ha itt van, folyamatosan fényképez. Azaz nem ezzel van a gond, hanem hogy a gépet szinte totál a Kiffiam arcába tolja. Mondtam is neki, hogy van azon a gépen zoom is. A másik, hogy ha bmiről beszélünk, vagy kell neki is, vagy vele is megtörtént. Inkább megoldom magam a dolgaimat.
Na szóval ezek miatt (is) nem szeretem, ha anyu itt van. Tudom, igyekszik, de igencsak szarul esik - bár örülnöm kéne neki -, hogy mostanság naponta felhív, hogy vagyunk. Bezzeg míg nem volt Benedek, tojt a fejemre. Pedig annyira jó lett volna, sőt a mai napig jó lenne, ha úgy tudnék hozzá fordulni bánatommal, örömömmel, mint más normális lány az anyjához. Viszont szerencsémre, ha már ezt tőle nem is, de Anyósomtól megkapom. Ő végigkísérte örömömet, bánatomat, a sikeres inszemet, ami vetéléssel végződött, majd a sikeres lombikot is. Velem sírt, velem örült és soha nem volt tolakodó, de tudtuk, hogy ha kell, bármiben segít, amivel természetesen soha nem éltünk vissza. Most 7végén is tök aranyosak voltak. Anyósom, aki konkrétan utál vasalni, és elmondása szerint nem is tud, mégis besegített szó nélkül pénteken és szombaton is. Sőt, még Apósom is nekiállt a pelusoknak és bodyknak, igazán nagyon aranyosak voltak.
1ébként kedden végülis megkértem anyut, hogy ne maradjon sokáig, mert fáradt vagyok. Reakció: "de hát te mondtad, hogy jöjjek ki...". No comment. Persze azután totál lelkiismeretfurdalásom volt, hogy elküldtem, de tudom, hogy csak ideges lettem volna, ha még marad. Ennyire gonosz és irigy lennék? Lehet. Csak 1szerűen szar ez a helyzet, mégiscsak az anyám, mégha olyan is, amilyen, mégsem bírom hosszú távon elviselni. Pedig régen annyira normális volt! Nagyon régen...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Maya · http://qqcs.blog.hu 2008.11.02. 22:51:21
(Veled érzek... :) )
Niki- picurAnyu 2008.11.03. 10:42:30
Boglárka · http://www.piciangyalkam.blogspot.com 2008.11.03. 19:07:38
kitartás!!!
Hugi 2008.11.03. 22:20:11
Esetleg a Hugoddal is megoszthatsz néha ezt-azt pluszba. ;)
Ja, állítólag szépen vasalok. :D Szólj, ha bármiben tudok segíteni!
Puszika!
Lusthie 2008.11.03. 22:57:29
Hugi: tudom! És különbenis! Ő a másodikanyum! :-)
a fenébe! ma mindent kivasaltam :-))))
és köszi!!!