Dokijárat
2008.11.27. 22:20
Az elkövetkező bő 7ben királyos dolgom lesz, mivel a Zuram mától szabin van! Délelőtt el is mentünk sétálni, gyönyörű idő volt. Közben hívott a védőnő, hogy ha esetleg mennénk sétálni, akkor guruljunk már a rendelőbe, mert megnézné Benedeket a dokinéni, úgyis régen látta. Persze a fő gond megint csak az volt, hogy nem gyarapodik rendesen, ami nem igaz, mivel az elmúlt 1 hét alatt 180 g-ot hízott a dokinéni által "előírt" 150-hez képest. Kaptunk beutalót a SoteII Gyerekklinikára vérvételre, hogy megnézzék, miért sárga még mindig. Ez rendben is van, de délután vmi azt súgta, hogy csak fel kéne hívni a kórházat, hiszen már szinte mindenhova időpontot kell kérni, ráadásul a beutalón a kórház pontos címe sem volt rajta. Ismét a megérzéseim... Dokinéni vagy nem foglalkozott vele, vagy lövése sem volt, hogy valóban időpontot kell kérni, ráadásul délután 3 óráig lehet csak. Asszem a Zuram egy kicsi ideges lett volna, ha holnap potyára megyünk oda. Szóval reggel telefonálunk, aztán vagy mehetünk, vagy sem.
A másik utunk a szomszéd városkába vitt, ahova csípőszűrésre kellett menni. Mikor a beutalót kaptuk, választhattam, hogy ide vagy a Heim Pál kórházba akarunk-e menni. A közelebbit választottam, mert kímélni akartam a Zuramat. Háááááát csak jó ideges lett :-(. Elsőként nem volt 1szerű megtalálni a Rendelőintézetet, aztán mikor bementünk, dobtunk egy hátast, mert olyan tömeg volt. Hurrá! Két doki is rendelt az ortopédián. Beálltunk az egyik ajtóhoz, ahol a kiírást szerettem volna megnézni, de egy nő úgy rá volt tapadva, hogy konkrétan arrébb kellett küldenem, de valszeg le lehetet ragasztva a lába, mert csak nagyon nehezen indult be. Ja! valszeg ezért volt ott? :-))). Aztán egy másik nőci szólt, hogy menjünk a másik ajtóhoz, ott hamarabb be fogunk jutni. Totál gáz, mert nem külön van a felnőtt és a gyermek ortopédia, az emberek jóindulatára kell hagyatkoznunk, hogy beengedjenek. Szerencsére tényleg gyorsan sorra is kerültünk. A dokibácsi először nem volt szimpatikus, de kiderült, hogy tök jó fej. Benedeket feltettük az asztalra vagy mire. Meglepő módon totál nyugis volt, valszeg a háttérben szóló kellemes komolyzene miatt. Aztán odament hozzá a doki, akire egyszercsak összehúzott szemöldökkel ránézett és gagyogott neki vmit. Mi meg csak néztünk nagyot, a doki meg elbeszélgetett vele :-))). Szerencsére minden rendben, nem kell többet visszamennünk. Végre ezen is túlvagyunk! Remélem, holnap a vérvételt is sikerül elintéznünk és ott sem lesz semmi gáz.
Benedek az utat totál jól bírta, már nem ez volt az első autókázása, mivel már 1 hetesen is mentünk vele Dokibácsihoz, ill. ugye a majd' 9 hónap alatt is sokat utaztunk 1ütt. Úgy látszik szeret autózni és bízom benne, hogy ez így is fog maradni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Niki- picurAnyu 2008.11.28. 11:43:19
Anikó · http://simon0401.blog.hu/ 2008.11.28. 15:47:20
