Egyre több. És imádom! Az élményeket, a Kiffiamat. Imádom, mikor új dolgokkal lep meg.

Új szokásává vált, hogy pelusozás közben a pocakomnak - háááát van is minek... - támasztja a két tappancsát és finoman rugdos. Ez tegnap tűnt fel, mikor arrébb léptem és érezhetően kereste a támasztékát.

Egyre ügyesebben tartja magát, már vigyázva, de egy kézzel is lehet fogni nélkül, hogy kibillenne. Ilyenkor - is - édesen nézelődik, minden érdekli.

Ma délután, miközben vártuk a büfit - bizony! mindketten! - és bejártuk a lakást, átölelt és a nyakamat kapirgálta, vakargatta. Annnnnnyira jó érzés volt!

Szintén délután már feltűnt, hogy a bal kezecskéjével, mintha az arcom felé nyúlna. És valóban. Este, miután Apa kipucolta a gigakakiból - rendes baba, engem ma megkímélt -, odahajoltam hozzá beszélgetni kicsit. Mosolygott, szövegelt ezerrel, és ami azért meglepett, hogy mikor közelebb mentem, elkezdte fogdosni az arcomat, a számat, orromat és továbbra is dumált meg mosolygott hozzá. Meg is könnyeztem jól :-). Persze ez még nem az az igazi jólmegfogom fogás volt, inkább csak ismerkedős érintés, viszont nekem tudatosnak tűnt, mivel többször is megismételte. A vicc, hogy épp délelőtt "panaszkodtam", hogy ugyan a ruháinkba rendszerint belekapaszkodik, de ha játékot próbálok a kezébe adni, nem fog rá, tulképpen még nem is érdeklik. Bezzeg a keringőhaverok és a játszószőnyeg kibővült lógói annál inkább, ami tök jó. Nem baj, eljön az az idő is, mikor majd a nappaliba fogja hajigálni a játékait :-).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.