KicsiFiam az este igencsak nyűgös volt, amit nem csodálok, mert már délután sem akart aludni, így totál ki volt fáradva. Csókoltatom a teliholdat! Ha már úgysem aludt, akkor irány a fürdőszoba. A pancsizást totál jól viselte az egyre hűvösebb nagy kádban, ezerrel rúgkapált. Persze az öltözésnél már eltörött a mécses, de addig totál jól viselte a helyzetet. Én naív gondoltam, hami után majd jól bealszik. Aham! És akkor felkeltem, mert bilibe lógott a kezem... Azaz végül sikerült is elringatnom, le is tettem, de a szundi max. 10 percig tartott, utána kipattantak a szemei, mert a világ érdekesebb. Apája próbálta altatni, no eredménnyel, csak egyre jobban sírt.

Na itt jött a felmentősereg szerény személyemben. Bebújtam vele az ágyunkba, ahol totál jól elvolt egy db-ig, szépen elbeszélgetett a lámpával(!), de azt is megunta. Magamhoz öleltem, gondoltam bepróbálkozom cicivel, hátha... Be is kapta, de kb. 1 mp alatt rájött, hogy mi az, nézett rám nagy szemekkel és hangosan annyit közölt, hogy "hehe". Aztán "hehehe". Pedig én biza' nem viccnek szántam :-D. Bár így megtudtuk, hogy Benedeknek azért igencsak van humora.... Mi meg persze fetrengtünk a Zurammal.

És ez még csak a kezdet...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.