Szeretem, de azért örülök, hogy túl vagyunk rajta.
Sajnos már gyerekkoromban is az egész ünnep abból állt,  hogy állandóan jártuk a rokonságot, ami pedig nem is volt túl nagy, csahogy  mivel elváltak a szüleim, már alapból 1 családdal több volt, mind az átlagembernek. Bár, ha jobban belegondolok, ez nem is volt rossz, mivel így több ajándékot is kaptam :).
Viszont amolyan igazi, meghitt Szentestém emlékeim szerint talán akkor volt, mikor Apuval töltöttük az utolsót, mert Anyu rendszerint pocsékká tette, vagy legalábbis próbálta. No mind1, ez a múlt.
A jelen? Mióta ismerem a Zuram, mindig meghitt volt az ünnep. Eleinte a saját családommal nem is ünnepeltünk, mert már 24-én lent voltunk Pécsett, aztán  2005-ben, mikor nagyobb lakásba költöztünk, nálunk volt az egész pereputty. Ezt nagyon élveztem, bár totál el is fáradtam, ami nem meglepő, mert 35-én fullon voltunk, összesen 19-en... 2006-ban volt az első, mikor - a fájdalmunkkal együtt - kettecskén voltunk, aztán másnap irány az én családom, végül a Zuramé. Talán a templomba járás, talán a hit, de leginkább talán az IGAZI családi összetartás tette mindig széppé a pécsi karácsonyt, nem tudom, de jól éreztem magam.
Az idén Anyu Szenteste nálunk volt, így négyen ünnepeltünk. Tavaly csak ebédre jött ki, aztán hárman maradtunk Benedekkel, de most úgy gondoltuk, így lesz a legjobb. 25-én MásodikAnyumékhoz mentünk, ahol jól bekajáltunk, 1ütt voltunk. Benedek is nagyon élvezte a sok embert. Sok? Minden viszonylagos. Egyre kisebb a családom létszáma, ráadásul ugye az idén sajnos ketten is itthagytak minket. Fura is volt, hogy már nincsenek, de hát ez az élet rendje, lélekben velünk voltak.

Az eredeti terv az volt, hogy 26-án Pécsre megyünk, aztán majd csak január 1-jén jövünk haza, de a Zuram egyszer azzal jött haza, hogy van egy rossz híre, ami talán nekem nem is olyan rossz. Ekkor közölte, hogy két ünnep között dolgoznia kell. Először elszontyolodtam, de aztán leesett, hogy ez azt jelenti, korábban haza kell jönnünk Pécsről, amit bevallok, most nagyon nem bántam. Szeretem Anyósomékat, de már nagyon unom, hogy alig vagyunk otthon, elegem van a cuccolásból, az utazásból, a bőröndből öltözésből, az alkalmazkodásból, abból, hogy Benedek napjai is felborulnak,  úgyhogy most épp hazafelé tartunk. Nemhiába, mindenütt jó, de legjobb otthon.
Míg lent voltunk, Sóginéniméket is meglátogattuk, mert új lakásba költöztek. Már szépen berendezkedtek, Máténak baromi jó lett a szobája, kicsit irigy is vagyok, mert majdnem még egyszer akkora, mint Benedeké. Na jó! Ha nekik lesz még 1 babájuk, akkor a két gyerkőc 1 szobában lesz, mi viszont majd külön tudjuk rakni a két lurkót. Csak legyenek kistesók...
1ébként nagyon édesek voltak 1ütt. Tudom, hogy totál különböző a két KisPasi, mégis mindig meglepődöm, hogy mennyire mások. Míg Benedek ezerrel pörög, mászkál, ha pedig azt szeretné, hogy játssz vele, akkor odaviszi a játékot. Máté ezzel szemben inkább morog, de meg nem mozdulna. Asszem, ha nagyok lesznek, Máté lesz a felbujtó, Benedek pedig a végrehajtó.
És néhány közös fotó:

/Máté nem cumizik.../

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.