Kelt, 2010. augusztus 5.

Az idei nyarunk nem úgy telik, mint az eddigiek. Az idén nem foglaltunk sehova szállást, nem mentünk és nem is megyünk fizetős helyre, mivel az idén szerencsénkre több lehetőségünk is akadt a nyaralásra:
1. Balatonlelle
2. Balatonfenyves
3. Orfű

Régen:
Én nagyon vízfüggő, de leginkább Balaton-függő vagyok, mivel amióta az eszemet tudom, a nyarak nagy részét a Balcsinál, leginkább a déli parton töltöttem. Apum nagynénjének Balatonlellén volt egy társasházban egy mini lakása, ahol elég sok nyarat töltöttünk hol Apuékkal, hol a Nagynénivel + Keresztanyámmal. Ez a kégli a mai napig megvan (azóta  hivatalosan a Húgom tulajdona lett), de évekig nem mehettünk, mert kutyát nem szabadott bevinni a Társasház szabályzata szerint. Mi jól bepipultunk és a közelébe se mentünk. Szóval a hely kilőve.

Balatonfenyvesen, egy tök jó helyen van Anyósom nyaralója, nagyon közel a parthoz. Tökéletes hely, kis bibivel. Anyósom Nagybátyjáé a ház, azaz csak volt, mert pár éve már hivatalosan Anyósomé a tulajdonjog, viszont éveken keresztül mi nem használhattuk a nyaralót. Ez is kilőve.

A harmadik nyaralási lehetőségünk Orfű, azaz Tekeres, ahol szintén Anyósomnak van egy helyes kis házacskája fent a hegyen, amit a Zuram imád, én viszont nagyon nem. A hely és a kilátás gyönyörű, az orfűi tó sincs nagyon messze, viszont én vhogy soha nem tudtam megszeretni. Oda csak jó időben lehet autóval felmenni - az idén már úgy se nagyon -, mert nincs kiépítve az út. Ha mégis sikerült anno felkecmeregni, akkor azért kellett izgulni, nehogy essen, mert akkor le kellett állni az autóval, mivel az egész út csupa agyagos, úgyhogy iszonyatosan csúszik. Mikor utoljára voltunk, azaz tavaly, már fel sem álltunk az autóval, csakhogy ilyenkor nagyon gáz fel- és lecuccolni. Ráadásul hatszor meggondolja az ember, hogy lemenjen-e a tóhoz, mert baromira nagy emelkedő van felfelé. Szóval nekem soha nem volt a szívem csücske a hely, a Zuram viszont imádja, mert csöndes és szép. Ez tény, és ha nem a hegy tetején lenne, talán én is jobban szeretném, de így nagyon nem vagyok oda érte. Tavaly azért elmentünk, de az idén szerencsére már nem.

Szóval eddig igazán csak Orfű volt az egyetlen olyan lehetőségünk, ami nem került vagyonokba, bár azért, hogy nekem is jó legyen, Siófokon is nyaraltunk néhány napot egy kedves kis hotelben.

És most:
Az idén több lehetőség is megnyílt előttünk. Mivel már nincs kutyunk, mehetünk Blellére, ahova talán majd aug. végén fogunk utazni. Fura lesz ilyen hosszú idő után újra ott nyaralni. Remélem, össze fog jönni az idén.
Orfű természetesen maradt, de az az idén ki fog maradni. Sajnos Anyósom Nagybátyja nincs jól és nem nagyon akar Fenyvesre menni, így megkaptuk a lehetőséget és egy adag kulcsot, hogy nyaralhassunk. Mivel ugye én imádom a Balatont, és lássuk be, hogy Benedeknek is ez a hely a legideálisabb, mivel itt a kert és a nagy víz is, az idén már többször lejöttünk. Először az egész család, azaz Anyósék, Sógorék és mi, aztán csak édes hármasban. Most (azaz július 30-tól) egy hosszú 7végét szintén hármasban töltöttünk, és úgy volt, hogy hétfőn megyünk is haza, mert jönnek Anyósék a Nagybácsival, de mivel a Nagybácsi nem akart lejönni, mi maradtunk Benedekkel.  Nem mondanám, hogy szétáztattuk magunkat a Balcsiban, mert vagy nagyon meleg volt, vagy nagyon hideg, de azért elég jól elvoltunk. Ráadásul eddig még Apósommal sem sikerült összevesznem - na jó! ma (aug. 5-én) már majdnem, mert Ő TUDJA, hogy ez az ózonmarhaság, és hogy most károsabb a nap a bőrnek, mint anno gyerekkoromban, egy nagy BAROMSÁG.... -, bár az is tény, hogy nyúzzák ők - mármint a nagyszülők - egymást nélkülem is, így én max. csendben figyelem az eseményeket. Szóval nagyon jól érezzük magunkat, ráadásul Apósom totál jól elvan Benedekkel. Sokat sétálnak, vonatot néznek, bújócskáznak, rajzolgatnak, pakolásznak, ténykednek. KicsiFiam nagyon édes, ahogy állandóan hívja a nagyapját, hogy "Api! Gyegye!". Ma már Apája is jön, kíváncsi vagyok, milyen lesz a fogadtatás, aztán holnap sajnos már megyünk is haza. Remélem, hogy augusztus második felében még lesz lehetőségünk 1 hétre lejönni, bár akkor nagy valószínűséggel Lellét fogjuk meghódítani. Jó lesz majd emlékezni.

Kelt, 2010. augusztus 6.

A fogadtatás nagyon édes volt, Benedek konkrétan örömtáncot járt. Persze Apája adta alá a lovat, mert már messziről dudált. Mikor megismerte az autót, ezerrel rohant a kerítéshez, hangosan kiabálva, hogy Apaaaaaaa! Apusssziiiiiii! Aztán jött a tánc :))).

Sajnálom, hogy hazajöttünk, ugyanakkor örülök is, mert talán végre át tudok aludni egy éjszakát a saját kényelmes ágyikómban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.