Szóval lassan, de biztosan. Vagy mégsem. Igencsak régóta készülök írni, de mostanság baromira nincs időm semmire sem, pedig sokminden történt az elmúlt időszakban. Ahogy mondták, 2012 a változás éve. És valóban az volt. Nekünk mindenképp. Akkor egy kis összefoglaló az elmúlt évekről.

Az első dolog, hogy ugye visszamentem dolgozni. Ezzel semmi baj nincs, sőt! Kicsit kellett már a változatosság, ráadásul szeretek is melózni, plusz még az amúgy is kevéske bevételem legalább nőtt. Szóval pozitív. Igaz, Benedek eleinte elég sokszor volt beteg, és csak én tudtam vele otthon lenni, mert a férjem nem tudta megoldani a melóhelyén az otthonlétet.

A nyarat is valahogy megoldottuk, mert muszáj volt, mivel 5 hétre bezárt az ovi. Baromira nem örültem neki. Az első két hétben Benedek az ügyeletes oviba járt, ahol természetesen a már megszokott reggeli sírás tovább folytatódott, viszont kellemes csalódás ért, mert annak ellenére, hogy a saját óvónénije közölte velem, hogy nyugodjak meg, tuti nem fognak a gyerekkel foglalkozni, ha sír, mert az ottani óvónénik tojnak majd az egészre, készülnek már a szabijukra, mégsem így történt. Az első nap, mikor totál tömeg volt és még az új gyerkőcök ottani jelét is regisztrálni kellett, az óvónéni, mikor egy kis lélegzetvételnyi ideje lett, azonnal leguggolt a síró gyermekemhez és megnyugtatta. Meglepő módon, Benedek azonnal át is ölelte, úgyhogy nyugodt lélekkel el is jöttem. Ami még plusz volt, hogy az első héten nem is pisilt be. Természetesen a következőn már behozta a lemaradását. Kérdésemre, hogy szerintük miért van ez még így, azt a választ kaptam, hogy még kicsi. És talán igazuk is van, bár azért eléggé zavar a dolog.

A következő két hétben magánoviba járt Kicsifiú. Az első nap ismét csak sírással kezdtünk, viszont kb. 10 perccel azután, hogy eljöttem, kaptam egy sms-t, hogy már mosolyog. Ez azért megnyugtatott és megerősített abban, hogy nem az ovival van problémája, hanem szimplán az elválással. Az ovi nagyon bejött neki, mert kevesen voltak és így jobban tudtak vele foglalkozni, amit természetesen nagyon élvezett. Közölte is, hogy nem akar többet a saját ovijába menni, ide akar járni.

Az utolsó hétben Nagyapi vigyázott Benedekre. Bevallom, eléggé tartottam a dologtól, mivel az utóbbi időben nem nagyon éreztem, hogy felelősségteljes lenne. Szerencsére bizonyított, úgyhogy nem volt gond. Közben én is megtanultam, hogy tudom kiküszöbölni, hogy ne vesszünk össze. Baromi egyszerű volt a megoldás, inkább kérdeztem, így nem tudott belém kötni.

Az öt hét után én voltam soron. Szerencsére el tudtam jönni 3 hét szabira, a Zuram meg kettőre, így lementünk a Balcsihoz. Nem mondanám, hogy felhőtlen nyaralás volt, de hát kicsire nem adunk... Két hét után egyedül maradtam Benedekkel. Na jó! Ez igencsak erős túlzás, mivel anyósék és sógornőék is lejöttek, úgyhogy nem volt időm unatkozni sem.

Közben sajnos anyum kórházba került. Nem lehetett tudni, hogy mi a baja, az orvosok csak kutakodtak. Sajnos egyre rosszabb állapotba került, de még mindig nem tudták, hogy mi az oka....

és a folytatás 2015.11.02-án:

Ahogy már leírtam egy előző bejegyzésben, vérmérgezést kapott, ami sajnos el is vitte. Árva lettem...

És innen kezdődött minden bonyodalom, anyám temetése, a párom megismerése, a férjem elhagyása, elköltözés, stb.

A mai helyzet néhány mondatban: mindketten Budaörsön lakunk, az exem nősülni készül, én küzdök az élettel. Iszonyat dilemma előtt állok, mert eladtuk a Haraszti lakást, nekem pedig vennem kell egyet. Budaörs rohadt drága, viszont 1. ide jár a gyermekem suliba, 2. így van közel az apjához. Viszont! Mivel 3-4  millió a különbség egy XIX. kerületi és egy Börsi lakás között, erősen elgondolkodtató, hova is költözzek. Az egyetlen, ami visszatart, hogy Benedek - a ma reggeli sírást leszámítva -, elég jól beilleszkedett a suliba. Tudom, nagyon nehéz lesz, ha sulit kell váltanunk, de valószínűleg nem lesz más megoldás, hiszen egyedülállóként nem fogok 7-8 millió forint hitelt kapni.... Lehet, hogy kicsesztem magammal, mikor belementem, hogy az exem irányítsa a dolgokat? Sajnos eléggé :(....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.