Pénteken csajos buliban voltam a Nyóckerben.

Nagyon régen mászkáltam már errefelé, így eléggé meg is lepett, hogy mennyire fejlődik. De komolyan! A Kálvária tér felől mentem az Üllői út felé. Tény, hogy azért még mindig vannak "arcok" és igencsak lepukkant épületek, mégis egyre több újépítésű társasházat látni. A barátnőm is egy ilyenben lakik. A ház kultúrált, ráadásul az ablakuk és a teraszuk is a belső udvarra néz, nagyon kis pofás. Simán el lehet felejteni, hogy milyen környéken van az ember. A lakás kicsi, de hangulatos, ízlésesen berendezve.

Lehet, hogy végre ez a kerület is olyan lesz, mint a többi? Talán idővel itt is végig lehet menni késő este? Vagy ez nem a házakon múlik? Ki lehet "zavarni" a "rossz" embereket a környékről? Miért ilyen hirhedt a "Nyócker"?

De térjünk vissza a bulira, hiszen ebben a kis helyes kégliben gyűlt össze 7 csajszi. Hogy a háziasszonyt kicsit tehermentesítsük, úgy beszéltük meg, hogy mindenki visz valami kaját, vagy üdítőt. Én a kenyeret vállaltam be, amit előző este sütöttem. A vendéglátónk fincsi tojáskrémet, túrókrémet és sajttortát csinált. Piszok sokféle süti lett, plussz még igazi háziparadicsomot is kaptunk. Iszonyat sok volt a kaja, így mindenki kapott úticsomagot is :-)

Ebből is látszik, hogy mennyire egyszerűen meg lehet oldani egy kisebb összejövetelt nagy főzés-sütés nélkül, mégsem marad éhen az ember.

Mivel ugye hét csajszi jött össze, folyamatos duma volt. Na jó! Szokásomhoz híven én beszéltem a legtöbbet. Nem tehetek róla, de

1. szómenésem van,

2. nem bírom elviselni, ha egy társaságban időnként elakad a beszélgetés és nem azért, mert az előző felszólalás elgondolkodtatta a közönséget,

3. szómenésem van.

A vicc az egészben az volt, hogy mikor elmentem a budira, a háziasszony félhangosan, poénosan megjegyezte, hogy "na most lehet beszélni"! Erre persze hirtelen tök csönd lett :-)

Lehet, hogy mégsem olyan nagy baj, ha valaki viszi a szót egy bulin? Jó! Nem arról van szó, hogy az illető egyfolytában beszéljen, csak azért mert a hangját akarja hallatni és ő akar a központban lenni! Engem eléggé érdekelnek az emberek, szívesen meghallgatom őket. Max. nekem is van hozzáfűznivalóm. Talán tényleg túl sokat beszélek? Hmmmm

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.