A hétvégén vendégségben voltunk, ahol a házigazdák strucchúst sütöttek. Baromi jó illata volt, jól is nézett ki, mégsem volt hozzá bizalmam. Leginkább akkor döntöttem el, hogy nekem jó lesz a saláta és a hajában sült krumpli, mikor beleszúrtam a Zuram husijába a villámat.

Hogy milyen érzés volt? Gyerekkorom szavaival élve: rugóshusi. Picikét megkóstoltam, de rá kellett jönnöm, hogy nem az én világom, maradok a csirkecicihúsnál és néhány vadnál. Ez van. Én már csak ilyen válogatós vagyok.

Íme a strucchusi, ami látványra igencsak ínycsiklandó, és bánhatjátok, hogy nem szagos a monitor.

A desszert csokifondü volt. Az aszalt sárgabarack fincsi, a banán chips viszont már nem annyira jó csokival. Talán inkább igazi banánnal kellett volna játszadozni. Ugyan még sosem próbáltam, de baromi finom az aszaltszilva csokiba mártva. Mivel én a bundáskenyeret is lekvárral eszem, ki kellett próbálnom a hagymakarika-chipset mártogatva. Szerencsére nemcsak én vagyok ilyen elvetemült, az egyik haver is kipróbálta és neki is bejött. Mindenesetre látványra elég pofás.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.