Lusthie, a HŐS
2007.11.21. 16:56
Igen! A HŐS! Ráadásul nagybetűvel.
Történt ugyanis, hogy a napokban felhívtam a Dokibácsimat, hogy akkor most megint elkezdeném a szurikat az inszemhez - AIH program, azaz mesterséges megtermékenyítés -. Elmondtam neki, hogy milyen dózisban szeretném, mikor mennék uh-ra, Ő meg közölte, hogy rendben dr. Lusthie :-). Közben eszembe jutott, hogy szükségem lenne még egy papírkára, mert újabban ez is kell, hogy beadják a szurikat az ügyeleten. Kértem, küldje át faxon, de közölte, hogy ne szórakozzak már vele, adjam csak be magamnak. Hááát bevallom, hogy az utóbbi időben már igazán elegem volt abból, hogy az ügyeletre kellett mennem, mert nem vagyok elég bátor, hogy magamat szurkáljam. Igaz, tök jó fejek a dokik és a nővérek-ápolók is, de mégiscsak macera azért mindig hazarohanni, hogy időben érjek az ügyeletre. Viszont legalább nem magamat kellett szadiznom. Egyszer ugyan adtam be tüszőrepit, de az más volt, mert már előre be volt készítve, így csak döfnöm kellett. Régen - talán nem is annyira régen - egy sima vérvételtől is el tudtam ájulni. Akkor elég volt csak a tűt látnom, már készen is voltam. Most meg! Simán nézem, hogy folyik ki - már ha folyik az én drága vérecském.
Szóval a lényeg, hogy ma bátor VOLTAM! Ti. kitaláltam, hogy átmegyek az üzemorvoshoz, ahol megkérem a Dokinénit, hogy mutassa már meg, hogyan kell beadnom a szurit. Mintha még sose láttam volna... Az 5let jónak ígérkezett, csakhogy Dokinéni nem volt, legalábbis az üzemorvos, mivel ma a cég allergiavizsgálatot szervezett. Nem baj! Így legalább ezt is lerendeztem, úgyis sikerült jól elfelejtenem. Okosabb csak annyival lettem, hogy a tejre is allergiás vagyok ugyanannyira, mint a macskára. Hurrá... Bár bevallom, az utóbbi annyira nem zavar. Viszont jó hír, hogy a kutyura nem :-).
Mivel sokan voltak, nem nagyon tudtam megoldani, hogy az egyik asszisztenst kirángassam, hogy ugyanmátessennékemmegmutatni, hogy kő beadnom a szurit, így ősszedőlni látszott a tervem. De Lusthie nem tud ám ilyen könnyen belenyugodni abba, hogy amit eltervezett, ne valósítsa meg, így délután átmentem ismét a rendelőbe. Mákom volt, mert csak egy ember volt bent, ráadásul olyan, akit nem is ismerek - tehát valszeg vidéki kolléga -, így megkértem őket, hogy segítsenek. Először kicsit meglepődtek, meg jött a kifogás, hogy nem is tudják, hogy ők beadhatják-e blablabal, de aztán megnyugtattam őket, hogy nekem már az is elég, ha csak ott vannak és mondják, hogy mit csináljak. És így is lett. Összekeverték nekem az "anyagot", kezembe adták a tűt, én meg szúrtam! És túléltem! Ráadásul nem is vérzett, pedig az ügyeleten szokott! Viszont most meg itt figyel a pocakomon egy kisebb dudor. Remélem, nem szúrtam el semmit. Azaz mellé vagy mi :-). Egyszer már volt puklim, az is felszívódott, szóval reményeim szerint, ez is el fog tűnni.
A lényeg, hogy egy HŐS voltam, ami ráadásul csupa előnyökkel jár! Nem kell paráznom, hogy hazaérek-e időben, lehet kicsit csavarognom - mint pl. ma, merthogy nálam a kocsi :-) -, nem kell az ügyeletre rohangálnom stb... És épp ezért fog most sikerülni a beavatkozás. Azaz ezért IS!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
életre 2010.03.28. 15:22:20
életre 2010.03.28. 15:25:28
ennek fejében én is kicsit bátrabbá váltam és ha nem zavarna írhatnék én is magamröl?? Kiváncsi lennél rám????
