Már nagyon vártam a múlt szombatot, mert meg volt beszélve a barátnőmmel, hogy suli-vizsga után húzok be hozzá a kórházba, így végre láthatom Lucababát is!

Aztán jött az sms. Egyik szemem sírt, a másik nevetett. Na jó! Ez azért elég erős írói (???) túlzás. Csak annyi történt, hogy barátnőm írt, hogy haza mehetnek! Örültem, mert végre otthon lehetnek másfél hét után, és "sírtam", hogy nem láthatom a törpét, pedig vittem neki ajándékot is :-(. Szegény frissAnyuka már nagyon szenvedett a kórházban, amit totál meg is értek, de végre a saját ágyában aludhat.

Végül megoldódott a "problémám". - Eszméletlen, milyen "komoly" gondjaim is tudnak lenni :-)))) -. Mikor hazamentem, a frissApuka kinézett az ajtón és hívott, hogy menjek be megnézni Lucát. Csakhogy velem volt Kiskutyunk, így meg semmiképp nem akartam, mivel be nem vihetem, és kint sem hagyhattam a lépcsőházban. Megegyeztünk, hogy felviszem Kutyit és utána lemegyek. Levittem nekik az ajándékot is. Vettem Lucának egy ikejás kék zsiráfot, aminek ha meghúzzuk a nyakát, zenél. Nekem nagyon bejött és láthatóan frissAnyukának is :-). Illetve csináltam az eddigi Luca-fotókból egy 2008-as naptárt. Na itt tört el a mécses! FrissAnyukának krokodil könnycseppei lettek :-)

Lucababa nagyon aranyos, édes és PICI! Az egész kezecskéje sztem talán, ha eléri a 3 centit :-)

És ilyen szép:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.