Avagy egy régebbi szösszenet, mert ugyan megírtam, de nem posztoltam....

Igen, egyre jobban elhiszem, hogy sikerülhet. Vagy mégsem?

Tudom, régóta nem írtam, de most muszáj és ismételten nem túl jó dolgokat fogtok olvasni. Már, ha még olvas valaki.

Történt ugye két éve - most már 3 éve /2015.11.02./, hogy szétmentünk a férjemmel. Több oka is volt, ráadásul eléggé csúnyán történt a dolog, de most nem erről szeretnék írni.

Külön költöztünk, én azóta együtt élek a Párommal. Már az elején megbeszéltük, hogy szeretnénk közös gyermeket, így nem is nagyon védekeztünk. Neki komoly problémái voltak, ráadásul az előéletemet tekintve joggal számíthattam arra, hogy spontán nem lesz gyermekem.  Természetesen elvittem vizsgálatra, ahol azt írták a papírkára, hogy homogén inszeminációra alkalmas, de mondta az embriológus csajszi, hogy simán spontán is összejöhet. Viszont a problémák miatt mondtam, hogy nekünk csak akkor lesz spontán babánk, ha lenyugodnak a kedélyek. Így is lett, állapotos lettem. Abszolút nem foglalkoztam a dologgal, csak azért teszteltem, mert késett és úszótáborba mentem, ahol elég gáz lett volna, ha piroska elönt. Kétcsíkos lett, én meg remegtem. Iszonyatosan örültünk mindketten, hiszen igazi csodában volt részem. Mikor hívtam a dokimat, meg sem lepődött, mert kb. 1 hónappal előtte voltam nála petefészekgyuszival, amikoris közölte, hogy gyönyörű nyálkahártyám és egy petikém van. Még rá is kérdeztem, hogy ebből lehet-e valami, mire mondta hogy simán. Lett is.

Az első uh-n, 2014. július 16-án minden rendben volt, megfelelő méretű petezsák, másodlagos szikhólyaggal. Következő időpontot augusztus 8-ra kaptam, de nem bírtam magammal, így a munkahelyem közelében lévő sztk-ba is bejeletkeztem. Múlt keddre, 29-én fél 12-re kellett mennem. Ellógtam a melóhelyemről, szívem ezerrel dobogott. Egy sima egyszerű uh-val nézett meg a dokinő. Kérdeztem, hogy van-e szívhang, hiszen elvileg a 7. hétben voltam, konkrétan rosszul voltam de azt mondta, hogy azon az uh-n ő nem tud áramlást nézni. Ez már akkor furi volt, mivel a Dokimnak igencsak régi uh-ja van és szívhangot akkor is tud rajta nézni. Nem voltam túl nyugodt, de akkor még nem éreztem, hogy gáz lenne. Kaptam beutalót uh-ra, aztán be is jelentkeztem. Először szintén péntekre adtak időpontot, de végül átrakattam csütörtökre. Kb. 10 percre rá csörgött is a telefonom és a hölgy arra kért, hogy tegyük át az időpontot szerdán 12.45-re.

Előző nap nem nagyon éreztem, hogy feszülnének a melleim, de arra fogtam rá, hogy nagyobb a cicfix, viszont ma reggel már úgy ébredtem, hogy nem érzem állapotosnak magam. 12 után 10 perccel indultam el a melóhelyemről. Épp odaértem a dokihoz, mikor a kolléganőm írt, hogy a főnökasszony zabos, hogy nem vagyok ott. Visszaírtam, hogy pont szarok rá. Akkor tényleg így is volt.

No és a lényeg. Direkt pisiltem, mielőtt elindultam, de mikor behívtak, megint el kellett mennem, mert nem látta rendesen a Doktornő, amit látni kell. Azaz kellett volna. A baba ott volt, de kb. 2 nappal volt idősebb az előző uh-hoz képest és nem volt szívhangja. A megérzéseim miatt már nem is lepődtem meg. Sajnos azonnal kiírtak műtétre. Közben azért még felhívtam a dokimat, de közölte, hogy csak a következő héten, kedden tudja megcsinálni, ami viszont nekem nagyon nem volt jó, mert szombaton Cserkeszőlőre indultunk nyaralni. Ezek fényében a Tétényi úti kórházban csinálták meg pénteken. A műtét rendben volt, szombat reggel hazamentem, összeszedtem a családot és húztunk nyaralni. 

Az első pár napban nem volt gond, azt leszámítva, hogy a lelkem k.o. volt, ráadásul a strandon a vizet is csak max. térdig élvezhettem. Szerda magasságában már azt terveztem, ha gáz van, hogy jutok el leghamarabb a közeli kórházba, mert nagyon fájt a hasam, de szerencsére nem volt semmi gond, most nem véreztem be, ahogy az előző két műtétnél. A nyaralást túléltem, a vetélést szintén...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.