Bizony ám! Ilyen volt nálunk a 7végén. Persze már nem először, csak tavaly vhogy nem tudtuk összehozni. Tudom, manapság ez már nem nagyon "divat", de tény, hogy mi nem is ezért csináljuk. Miből áll egy ilyen? Jön a pap, elmondja a "szöveget", énekelünk, majd körbe megy a lakásban és - az ő szavaival élve - megcsapkodja a falakat. Butítva kb. ennyi. Aztán jöhet a habzsi-dőzsi.

Az idén sikerült úgy szerveznünk, hogy anyósomék is el tudtak jönni. Ez azért is volt jó, mert jóban vannak a papunkkal és persze a feleségével is és már igen régen találkoztak. No meg így mindenkinek érdekesebb volt, mert senki sem érezte magát kellemetlenül, hiszen anyósomék és a papunk is a feleségével egyidősek, mi meg csak mégis fiatalabbak vagyunk. Jóvan, ez azért nem ennyire gáz, volt már úgy, hogy csak négyen voltunk és akkor is nagyon jól sikerült. Kedvenc papunknak hihetetlenül jó humora van, úgyhogy mindig végigvigyorogjuk az egészet.

Már pénteken elkezdtem az előkészületeket, bepácoltam a disznóhusit, csináltam kókuszgolyót, túrógombócot és leveskét. Két utóbbi igazán vagy péntek vacsira, vagy másnap ebédre készült, de végülis csak ketten ettünk belőle szombat délben, mert anyósomék bementek Pestre. Nem baj, maradt a fagyiba is egy kis túrógombi, jó lesz az majd ínségesebb időszakra. Disznóhusival bármit is csinálni nekem nagy kihívás szokott lenni, mert nem nagyon esszük. Azaz itthon nem igazán szoktam készíteni, max. ha apósom jön, mert ő inkább azt szereti. Azért most is megbírkóztam vele és még ehető is lett. Szerintem (is).

Mi lett a menü? Mustáros sülthusi, rizs, bazsalikomos krumplifűrész, rakott csirekcici. Desszertnek pedig kókuszgolyó - diétás - és rizsfelfújt vaniliaöntettel. A rakott csirekcici kifejezetten jól sikerült. Sőt! fantasztikus lett minden szerénytelenség nélkül :-). Igaz, a fűszerezés majdnem katasztrófába fordult, mert a Drágám, miután kiklopfolta, el is kezdte befűszerezni sóval és borssal. Egy műanyag kis dobozkában mindig szokott bekeverve lenni só és fehér bors. Most is volt, csakhogy már fogyott, így az én Drága Uram megtöltötte. Cukorral... Nem tudom, hogy a hatodik érzékem működött-e, de mikor szólt, hogy befejezte, megnéztem a dobozt. Furi volt, ezért azt is leellenőríztem, mi van az üvegre írva, amiből a sót vette. Persze, hogy "cukor" felirat díszelgett rajta. Tény, hogy két egyforma üveg van, az egyikben cukor, a másikban só, de mindkettőre rá is van írva. Szóval kezdhettük előről. A Zuram lemosta, én meg fűszereztem. Újra. Még jó, hogy időben észrevettük, nem is tudom, mi lett volna, ha...

Szóval rakott csirekcici: kivajazott jénai aljára letettem a husit. Rá gomba került, majd vékonyka sonka szeletek, füstölt sajt, aminek a tetejére két tojással összekevert tejfölt tettem. Aztán jöhetett a következő réteg, végül a tetejére reszelt sajt, oszt uccu a sütőbe. Nem azért, mert én csináltam, de piszok finom lett. Hmmmmm, de éhes lettem. Megyek is lassan hamizni, szerencsére van még egy kis maradék.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.