Az utolsó.
Hát ez az idő is eljött. Szombaton voltam az utolsó babauszis gyakorlati vizsgámon. Nem mondanám, hogy túl jó emlékként maradt meg, de erről sem a közeg, sem a vizsgáztató nem tehet, egyszerűen én voltam barom. Egy jó nagy barom.

Ismét korábban mentem, hogy tanulgassam a feladatokat, no meg kikérdezzem az előttem vizsgázókat, mert azzal is tanulok, de annyira fáradt voltam már, hogy mire sorra kerültem, hogy még azt is elfelejtettem, amit tudtam. Egyszerűen nem volt erőm már gondolkodni sem, szóval a biztonság kedvéért felírtam a feladatokat a tenyeremre. Azaz az összes feladatot képtelenség lett volna, mert nagyon sok van ebben a csoportban, csak ugyi némi emlékeztetőt. És amilyen béna vagyok, jól le is buktam, de szerencsére még viszonylag az elején. Piszkosul szégyelltem magam, bár tény, hogy tényleg csak a biztonság kedvéért volt ott. 1ébként talán ez a csoport a legnehezebb, bár inkább az oktatók számára, mert nagyon sok a feladat. Kétféle típusú van, az egyik fajta nehezebb, merülős, a másik pedig pihentető. Nah a merülősöket simán sikerült megtanulnom, viszont az óra közepe táján, a pihis feladatokat mindig összekevertem. Ha kicsit megerőltetem magam, akkor tuti eszembe jut, de hát a puska nagy úr. Na jó! Azért nem tartott ez sokáig, mert a vízben leázott, azaz direkt le is áztattam az irományt, így tényleg csak magamra voltam hagyatkozva.

Összességében nagyon jól éreztem magam, ezt a kis gigszert leszámítva. Sőt! Annyira, hogy simán tartottam volna még egy órát, ahogy eredetileg is lett volna, csak anno megkértek, hogy mivel sok a vizsgázó és kevés az időpont, így ha lehet, csak egyet tartsak. Aztán a végén kérdezte az oktató, hogy akkor most vonjon-e le 1 pontot a tenyerem miatt, mire mondtam, hogy ezt neki kell eldöntenie és sztem így tisztességes, de tényleg csak a biztonság kedvéért volt ott. Azért ő is belátta, hogy sok a feladat, néha még ők is belekavarodnak. Meg aziránt is érdeklődött, hogy a többi csoportból mennyi pontot kaptam, mire elmondtam, hogy a 3-asból és 4-esből 30-at, az 1-esből pedig 28-at. Nah itt nevetett egy jót, hogy az nagyon jó, merthát ugyi a Főmumusnál vizsgázni... :-). Végülis nem tudom, hogy hány pontot kaptam, de még az órán kérdezte, hogy úszóoktató vagyok-e? Mondtam, hogy még nem, de az leszek, no meg, hogy igazán titykárnő vagyok. Jót nevetett és végülis megjegyezte, hogy jól foglalkozom a gyerekekkel.
Azért hiányozni fognak a szombati uszik, de látogatóba tutira fogok még menni és bízom benne, hogy talán egyszer még ott fogok dodozni. Jó lenne!