Mostanság eléggé leamortizátam magam, nem mondhatnám, hogy túl sokat pihiztem az utóbbi időben, amit Pocaklakó is igencsak nehezményezett, mert gondolom, hogy emiatt érzékenyebb a pocóm.

Tegnap is elrohantam a dokihoz a vérvétel leletért, aztán húzás haza.
Persze igencsak pocsék lett az eredmény, de hát kicsire nem adunk. Hívtam a dokit, de még nem volt bent, viszont később visszahívtak. Ítélet? diéta, 5 hét múlva megint vérvétel, 1 éhgyomri, majd zsömi és tejcsi - végre nem szirup!!!! -, aztán egy 60 perces vérvétel. Remélem, most csak a két napi sütizés kavart be!

Azért délelőttre is csináltam magamnak egy kis programot. Utánanéztem a nyaki redő vizsgálatok eredményeinek és arra a megállapításra jutottam, hogy általában 1.5 mm körüli értékek voltak a jellemzők. Persze ezen jól beparáztam, mert ugyan 3 mm a határ, nekünk meg 2.3 mm volt, ami ugyi lényegesen több, mint az 1.5. A Zuram persze nyomatta át a linkeket, hogy megnyugtasson. Kicsit sikerült is Neki, de mikor hazaértem a dokitól, a postaládában egy helyes kis levelet talátam az Istenhegyi Géndiagnosztikától. Remegve bontottam ki a borítékot, totál kikészültem, hogy mi a fenét küldhetnek? Talán elnézték az értékeket és rosszabbak az eredményeink? Nem értettem. Aztán kibontottam és sikerült is megnyugodnom, mert csak a helyszínen már megkapott papírkát küldték el, aláírással ellátva. Hurrá! Azért ezt mondhatták volna! No mind1, a lényeg, hogy minden rendben!
Legalábbis remélem, mert mostanság, igencsak szurkál és feszülget a hasam. Bízom benne, hogy csak a babó csinálja magának a helyet, ill. így tudatja velem, hogy többet kéne pihizni.

Azért Drága volt az én férjecském, mert még a dokihoz menet felhívtam a parámmal, erre közölte, hogy nem baj, azért vagyok, hogy aggódjak. Hát nem édes?
Jövőhéten doki, ráadásul a magánrendelőjében, ahol már igencsak voltak rossz emlékeim. De mi a fenét szórakozok magammal? Minden rendben és punk-tum!