De most "hivatalosan" és még csak nem is magamnak! Bizony! 3 év fülrágás után végre a Zuram közölte velem, hogy akkor vasárnap megyünk öltönyt venni. Azt hittem, kiugrok a bőrömből! Végre!!!! És itt most nem is a vásárlási mániámról van szó - bár tény, hogy élveztem most is -, hanem, hogy végre lesz új öltönye a Drágámnak!
Természetesen az Árkádba mentünk, mert ott max. 3 boltba kell bemennie és még esély is van rá, hogy találunk rávalót.

Első üzlet a Kristóf volt. Többször jártunk már ott, eddig totálisan jó tapasztalataim voltak az eladókkal, de most kiakadtam. Bementünk, egy idősebb nő odajött, megnézte a Zuramat méretileg, aztán mutatott egy öltönyt, majd otthagyott jól. Se szó, se beszéd. Kicsit tébláboltunk, aztán találtunk még egy öltönyt, majd megfogtuk mindkettőt és elindultunk velük a próbafülke felé. Erre felénk robog a nő és szinte lecseszett, hogy képzeljük, hogy egyedül megyünk, azaz nélküle. Néztem nagyot, a vérnyomim elkezdtett felfelé kúszni, a fejem pedig megnőni, aztán közöltem vele, hogy egyszercsak eltűnt. Nagyon visszafogtam magam, nem sok hiányzott, hogy kicsit alaposabban beolfassak, de tartottam a számat. Erre közölte, hogy vevők jöttek. Ezzel ugyi nincs is, nem is lenne baj, de ilyenkor a normálisabbja közölni szokta, hogy "elnézést, vevők jöttek, nézelődjenek, azonnal jövök". De nem! Szó nélkül hagyott ott és még utána neki állt feljebb. Iszonyat pipa lettem és még nem volt vége a "bulinak".

Nem túl nagy lelkesedéssel, de felpróbálta a Drágám a zakót, ami jó is volt rá. Alapból konfekcióméret, bár a nadrágoknál elő szokott fordulni, hogy kicsit nagyok, esetleg hosszúak.. Nahát ennek az öltönynek a nadrágja nemis 1, inkább 2 számmal volt nagyobb. Kérdeztük, hogy ha megvennénk, esetleg keddre meg tudnák-e csinálni, merthogy szükség lenne rá. Na ezen a nő akadt ki totál, hogy képzeljük, hogy hétfőn dolgozik a szabó?! Hát voltak elképzeléseink... Aztán látta, hogy tényleg fontos lenne, úgyhogy megjegyezte, hogy esetleg, ha a rendezvényen nem venné le a zakót, akkor nem fog látszani a nadrág... Köszi. Már alig vártuk, hogy kijöjjünk.
1ébként, ha normális lett volna a nő, talán megvettük volna az öltönyt, mert annyira nem volt égető, mást is fel tudott volna venni a Zuram, de azért mégiscsak jobb lett volna az újban villognia.
Megjegyzem, totálisan meg voltam magammal elégedve, mert nem csináltam jelenetet, bár nem sok hiányzott hozzá. Könyörgöm! Nem kevés pízt akartunk otthagyni, ráadásul egy ilyen üzletben azért elvárhatja az ember, hogy normálisan szolgálják ki, nem egy ócsó boltról van szó. Nem azért, hogy fényezzem magam, de anno én is dolgoztam egy nyáron át butikban, és hozzánk soxor éppen miattunk, az eladók miatt jöttek vissza. Nem ez lenne a normális???

A második próbálkozás a Griff volt. És ugyanúgy nem csalódtunk, ahogy már többször sem. Iszonyat szerencsénk volt, mert egyetlenegy sötét, fehér vékony csíkos öltönyt találtunk az én Drágámnak, ami meglepő módon úgy állt rajta, mintha méretre csináltattuk volna. Piszkosul jól áll neki! A nadrág hossza kicsit necces volt, de mivel nem lett volna kész keddig, rászántam magam, hogy ha tényleg tetszik neki, akkor majd én megcsinálom. De a malacok velem voltak, mert az itthoni, "öltönyös" cipőjéhez még a hossz is tökéletes volt. Igaz, kb. 10 ronggyal drágábba került ez a cuccos, mint a másik, de sokkal szívesebben vásároltunk itt, mint az előző helyen. Ráadásul annyira belelendült a Zuram, hogy vett hozzá egy rózsaszín csíkos inget - persze én választottam -, egy hozzávaló rózsaszín nyakival. Nem kell megijedni, nem babarózsaszín, annál sötétebb és tök jól néz ki! Dögös lett a Pasi! Na jó! amúgy is az, de olyan ritkán hord öltönyt, én meg imádom, ha abban van, mert nagyon jól áll neki.

No és a végeredmény a személyiségi jogait védve, bár így meg alig látszik valami, de talán a lényeg mégis.