Imádom őket, jól tudnak kinézni és ugyi a lakást is igencsak fel tudják dobni, ha igazán szépek és rendben is vannak.

No igen. Ha rendben vannak. Kb. jó két éve nem jutottam odáig, hogy foglalkozzam a növényeimmel. Azaz akkor átültettem őket, de vmelyik miatt a 90%-uk bebogarasodott. Elvileg újra kellett volna ültetni, de hát ki a fenének volt hozzá kedve??? Így is totál macera az egész, mivel ugyi első emeleten lakunk, így vagy lehordom az összes cuccost a kertbe, vagy marad a terasz. Mivel van egy jópár igencsak nagyméretű zöldség is, már csak a terasz jöhet számításba.

Pár héttel ezelőtt a szomszédasszony-barátnőm, akihez az én takinénim is jár, kitalálta, hogy cseréljük meg a 2 napot, mert ők pénteken esküvőre mennek. Még örültem is, hogy akkor csütörtök helyett pénteken jön, mert úgyis neki akartam állni a 7végén az ültetésnek, így meg kapóra is jött a csere, mert akkor a koszolás után megint rendesen tisztaság lesz és szabadon marad az egész 7vége. Erre takinéni nem lemondta végleg a csajszit? Nem is vettem földet, mivel már tökmind1 lett, mikor ültetünk. Nah erre takinéni megkért, hogy nem jöhetne-e pénteken? Brrrrrrrrr..... Gondoltam, no problem, majd szerdán, hazafelé a toxo vizsgálatról, beszerzem végre azt a nyomorult földet. Na ja! 11-re ígérte magát a szúnyoghálós, én meg amúgy is késésben voltam - mivel bementem a Zuram melóhelyére és megreggeliztettem Őt -, ezért húztam haza, nehogymá a pasi hamarabb odaérjen, tehát megint kimaradt a vásárlás. Pasi persze késett, 11.40-kor csörögtem rá, hogy minden rendben-e? Ja! Gond nem volt, közölte, hogy 1 órán belül itt lesz. Nem voltam ám pipa! Mind1, ez már bukta.
Szóval tegnap elmentünk végre és megvettük azt a fránya földet, ma meg vettem a piacon takarófóliát, nagy kukazsákot, gumikesztyűt - utóbbiból a Bricoban csak a legnagyobb méret volt.... -, és nekiálltam az ültetésnek. Asszem nem véletlen, hogy eddig húztam...
Kb. csak a felét sikerült megcsinálnom, mert közeledett a vihar. Aztán akkor nem lett belőle semmi, csak órák múlva, de ennyi elég is volt a sámlin való ücsörgésből és a koszolásból. Nem semmi, hogy már mennyire nem bírom a strapát. Már a piacon is totál elfáradtam, pedig még a negyedét se másztam végig. Mi lesz, ha már a pocóm is jó nagy lesz?
Na a lényeg, hogy legalább a fele megvan, aztán most reménykedhetek a holnapi jó időben, mert be akarom fejezni a többit is, ne kelljen velük egy db-ig foglalkozni. Még így is kell pár cserepet venni és már most nincs kedvem hozzá. De hát mit tegyek? Olyan szépek tudnak lenni ezek a kórók!