Pénteken, az AFP vérvétel után gondoltam egy nagyot és átsétáltam a gégészetre, hamár normális időben végeztem. 2006. február 14-én vették ki a mandulámat, és mivel már a műtét előtti napon be kellett feküdnöm a kórházba, ha már ott voltam, elmentem a fülészeti laborba is, vagy hogy a fenébe hívják. Szóval hallásvizsgálatra.
Gyerekként Apukám rendszeresen hordott vizsgálatra, mivel a nagymamám tök süket volt és félt, hogy esetleg én is örököltem. Lehetett valami a félelmében, mert a két évvel ezelőtti vizsgálat szerint is a bal fülem lényegesen, kb. 30 decibellel rosszabb a jobbnál. Ezt érzem is rendesen, mert ha a jobb fülemen fekszem és úgy hallgatom a tévét, igencsak fel kell hangosítani. No meg, ha pl. Dokibácsim dünnyög a bajusza alatt, rendszerint vissza kell kérdeznem és kettő után már ciki, ha harmadszorra is érdeklődöm, hogy egyáltalán mit akar.

No de nem is ez a lényeg, hanem hogy naivan azt gondoltam, ha már végre rászántam magam, hogy egyáltalán elmenjek a fülészetre, pikk-pakk meg is tudnak vizsgálni. Első döbbenet akkor ért, mikor megláttam, mennyien várakoznak. No problem, beálltam a kartonozó sorába, ahol viszonylag gyorsan is végeztem. A nőci azt mondta, hogy nem kell bejelentkeznem, mert az ambulancián adnak időpontot, várakozzak ott. Rendben, várakoztam.
Sokáig semmi mozgás nem volt, aztán egyszercsak jött egy nő, kinyitotta az ajtót és egy jópáran be is özönlöttünk, amin persze ki is akadt jól. Mindenkit végigkérdezett, hogy ki miért van bent, így ugyi engem is, én meg válaszoltam, hogy időpontot szeretnék. Erre jól kihajtott. Nah már itt kezdett elegem lenni. Úgy gondoltam, és még a mai napig is így gondolom, hogy talán a legegyszerűbb időpontot adni. Hát nekik erről más a véleményük. Szóval várakoztam tovább. Kint. Ahol egyetlen egy nő volt, aki felajánlotta a helyét, mert persze a váró tömve volt. Hurrá. Pedig azért már látszik a pocóm, ráadásul tök szűk póló volt rajtam. Jóvan, ez a legkevesebb.
Összesen kb. 20 perc várakozás után ismét kijött egy nővér, de mégcsak megközelíteni se tudtam, így tele lett a hócipőm és eljöttem. Azaz előtte még megkérdeztem a kartonozóban, hogy telefonon is be lehet-e jelentkezni, és mivel így is adnak időpontot,  leléptem. Elkértem a bejáratnál a biztonsági őrtől a rendelő telefonszámát, aki nagyon készségesen meg is adta, így már ott se voltam.

Miután kiléptem a kapun, első dolgom volt, hogy felhívtam őket. Tök kedvesen elmagyarázták, hogy mivel nincs beutalóm, először majd orvoshoz kell mennem, utána tudják megcsinálni a vizsgálatot és kaptam is időpontot június 2-re, de mivel az nem volt jó, átírtak júni 3-ra, 9 órára. De könyörgöm! Telefonon miért ilyen egyszerű??? Ok, biztos majd mikor megyek, más lesz a helyzet és ismét tömeg lesz, de hogy még egy sima időpontkéréshez is órákat kelljen sorba állni, az azért totál gáz.
Mind1, a lényeg, hogy végre meg fogom csináltatni ezt a hülye vizsgálatot, elvégre elvileg évente kéne mennem kontrollra, én meg ugyi már lassan 2,5 éve nem voltam. Na majd most!