Ismét szerda van, a számolást pedig továbbra is gyakorlom. De igazán jól megy már, ugyi?
Számomra még mindig hihetetlen, hogy már itt tartunk. Az meg végképp, hogy igencsak látszik a pocakom, és nem úgy néz ki, mintha csak jól teletömtem volna. Ráadásul össztéveszthetetlenül mozog a Kispasink, érezni, mikor és merre helyezkedik éppen.
Bevallom néha még mindig mindig hihetetlen, hogy átélhetem ezt az egészet. Pedig évekkel ezelőtt mennyire féltem már magától az állapottól is! Úgy tűnik, erre - is - meg kellett érnem. De fantasztikus és megérte a várakozás!

Azt hiszem, ide nem kell szöveg:

És a szokásos heti pocakfotó: