Immáron az 5. Annyira jó!

Eddig mindig úgy beszéltük meg, hogy nem veszünk egymásnak ajándékot, csak elmegyünk vacsizni. Nah ez az elmélet már az első házassági évfordulónkon megdőlt, mivel az én drága Uram vett nekem anno egy gyönyörűséges ezüst Esprit karkötőt. Persze vacsi közben kaptam meg, szóval legalább ez megmaradt. A másodikon én rúgtam fel a megállapodást, de aztán a harmadikon és negyediken mindketten tartottuk magunkat a megbeszéltekhez.

Az idén érdekesen alakult az ünneplés, márcsak azért is, mert most volt először, hogy szombatra esett június 7. Nekem céges sportnapom, a Zuramnak pedig oktatása volt. Azaz ő oktatott. Szóval így csak késő délután kerültünk újra össze. A sportnapon begyűjtöttem a bókokat, hogy milyen jól nézek ki, meg milyen formás a pocóm. Bevallom, igencsak jól esett, dagadt is a májam rendesen.

Az eső szakadt, de ki a fenét érdekelt? A drágám eljött értem, aztán elvitt meglepi kirándulásra. Először Máriaremetére mentünk, ahol anno az esküvőnk előtt voltunk, aztán vacsizni indultunk. Jó 5letnek ígérkezett a SunnyDinner, de sajnos éppen felújították, így maradt az eredeti terv, az A38. Jól bekajáltunk, de persze megint maradt vacsira is.

No és az ajándék. Én vettem a Zuramnak meglepit, mert már hetekkel ezelőtt közöltem vele, hogy nem érdekel a megállapodásunk, ez mégiscsak az 5. házassági évfordulónk, és igenis fog kapni ajándékot, punktum! Azért neki nem egyszerű ám bármit is venni, merthogy ékszert a karikagyűrűn kívül egyáltalán nem visel, ráadásul 7 éve vettem neki a szülinapjára egy órát, ami totálisan hozzánőtt. Szóval nem voltam egyszerű helyzetben, de úgy döntöttem, hogy nem érdekel, óra lesz az ajándék, elvégre hétévente simán belefér a változás. Már hetekkel ezelőtt el is mentem, sikerült is megvennem egy nagyon szép, sportosan elegáns, Tissot órát. Ezzel minden rendben is lett volna, viszont kitaláltam, hogy gravíroztatnék bele. Bizony, csak -nék, mivel 4 helyen voltam, de egyiken sem vállalták el. Még lett volna egy hely, ahol talán megcsinálták volna, de oda már egyszerűen nem jutottam el. Semmi extrát nem szerettem volna, csak a szíjába beleírni, hogy "2008. június 7.". Ez van, így jártam, mostmár nem hiszem, hogy utólag meg fogom csináltatni.

A Zuramnak vacsi után adtam oda az ajándékot. Tudtam, hogy kicsit meg fog dorgálni, mert többször elmondta, hogy mennyire szereti a régi óráját, de ez engem már nem érdekelt, igenis megérdemli, max. majd nem ezt fogja mindennap hordani. A lényeg, hogy örült neki, bár tényleg félve adtam oda. A vacsi jól sikerült, ill. összességében az egész nap. Ráadásul azt hiszem, ez volt az eddigi egyik legboldogabb házassági évfordulónk, hiszen itt figyul a pocómban a Kiffiúnk. És persze az sem utolsó dolog, hogy örülök és boldog vagyok, hogy a Zuram a Zuram :-).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.