Pécsett, a Sógimék haverjától, aki könyvesboltban dolgozik, kaptunk egy Magyar népmesék c. mesekönyvet. Ez nem az a régifajta keményfedelű, nagyméretű, ami annyira nem is baj, mivel az ágyban könnyebb fogni :-).
Szóval esténként ebből szoktunk mesélni KisBubának. Azaz leginkább Apája, de ha nagyon későn ér haza, akkor én. Már többször sikerült megfigyelnem, hogy nagyon bejön neki vagy a mese, vagy Apája hangja - na jó! gondolom, inkább a hang :-))) -, mert ha mesél, mindig felé húzódik és rugdos.
Bevallom, én is nagyon bírom ezeket az esti felolvasásokat, mivel imádom a meséket és a Zuram hangját is. Bízom benne, hogy ez a későbbiekben is szokás marad, annyira jó hallgatni :-).