Ma végre eljutottunk egyik cyber-barátnémékhoz, hozzánk képest a "világ végére", mivel Gödöllőn laknak. Elég régóta terveztük, hogy talizunk, ráadásul mivel először mi voltunk náluk, úgy illene ugyi, hogy ők jönnek hozzánk. Igenám, de ez sajnos több dolog miatt is meghiúsult. Előszőr azért, mert a két pici ikerlánya akkor még nagyon kicsi volt, macera lett volna, no meg a kutyink miatt talán nem is lett volna túl jó, ha ők jönnek, no meg sosem sikerült úgy egyeztetnünk, hogy minkettőnknek jó legyen. Az utóbbi időben pedig a két legnagyobb probléma, ami tulképpen egymásból következik, hogy a csajok már nagyon rohangálnak, mi meg még nem nagyon tudjuk elzárni a kutyinkat. Nem harap a kis dög, csak ugyi allergiás és nem túl szép látvány, no meg eléggé "szőröz" is, bár az már alig van szegénykének. Viszont ez, azaz az elkerítés már folyamatban van, épp ma néztünk biztonsági ajtózárat, amivel majd ki lehet zárni a gyerekszobából és a nappaliból. Ezek fényében végülis úgy döntöttünk, hogy most nekik is egyszerűbb, ha mi megyünk, mert így nem kell összecuccolni a kiscsajokat, viszont majd jönnek babanézőbe, ha Benedek kibújt.

Bunkó módon kisebb késéssel - mentségemre szolgáljon, hogy előtte kajálnunk és vásárolnunk kellett, én meg mostanság csak a csigára hasonlítok, legalábbis közlekedésileg -, de megérkeztünk Gödöllőre. Odafelé jutott el a tudatomig, hogy még soha nem láttam a kastélyt, szóval vmikor ezt is be kell pótolni. A vendéglátóink baromi szép helyen laknak, ráadásul igencsak sokat fejlődött a környék a látogatásunk óta. A házukba az első perctől kezdve egyenesen belezúgtunk. Sok házban jártam már, de az övéké olyan, amibe szó nélkül beköltöznék, átalakítások nélkül. Vicces volt, mert a kertben üldögélve döbbentem rá, hogy a mi 8lakásos társasházunk telke talán még kicsit kisebb is :-).

A két kiscsaj iszonyatosan édes. Az egyik tiszta anyja, természetileg is, a másik pedig olyan mint az apja. Mikor odaértünk, az egyik kiscsaj - anyja lánya - aludt, a másiknak pedig ennie kellett volna, de persze nem akart. Eleinte kicsit szégyenlős volt, de a Zuram ölében igencsak gyorsan oldódott, már vigyorgott, huncutkodott ezerrel. Végül sikerült megetetni is, természetesen csak úgy, hogy látott minket :-). Aztán felébredt a másik kiscsaj is. Nah ő aztán totálisan más, mint a tesója. Miután magához tért, rögtön mosolygott, huncutkodott. Persze egy idő után a szülők berakták őket a jó kis járókájukba, ahol totál jól elvoltak egymással. És a függönnyel :-). Tök édesen játszottak, produkálták magukat. Ja! És mielőtt megérkeztünk, állítólag az "apja lánya" igencsak rossz volt, se enni, se aludni nem akart, hisztizni viszont annál inkább. No ebből totálisan kimaradtunk, mert mi már csak azt láttuk, hogy egy tünemény kiscsaj, aki baromi jól elvan a Zurammal :-). Igaz, kaja után nuku alvás, pedig már a kertben a hintában is elaludt, ezért is nem akartunk túl sokáig maradni, pedig nagyon jól éreztem magam. A csajok nagyon kis édesek voltak. Az egész családból sugárzik a nyugalom, az összetartás, náluk csak feltöltődik az ember. Nagyon sajnálom, hogy ennyire messze laknak, jó lenne többször összefutni. Bízom benne, ha Benedek megszületett és lesz autóm, fogunk tudni majd talizni. Jó érzés ilyen embereket is ismerni!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.