Ma felhívtam a 86 éves keresztanyámat, mi újság vele. Bírom őt nagyon, alapból elég laza. Na jó! Időnként üldözési mániája van, ami igazán annak köszönhető, hogy 2-3 éve betörtek hozzá, de ez a legkevesebb. Azóta a szomszédasszonyával felváltva őrködnek, mikor egyik-másik lemegy vásárolni. Szóval már nem utazgat, pedig régen igencsak járta a világot. Neki sosem volt gyerkőce, viszont minket mindigis nagyon imádott. Totál tiszta agyilag, nagyon ad magára, csak sajnos már nem nagyon lát és a hallása is egyre rosszabb.

Utoljára a nagy össznépi családi összeröffenésen találkoztunk - persze azóta többször beszéltem már vele -, de akkor semmilyen megjegyzést nem tett rám, bár időnként azért szokott. Sajnos be kell látni, hogy ugyi sosem követte a divatot, nem volt mellette fiatal, aki ezzel piszkálgatta volna, kicsit máshogy látja a világot. Persze, most beszélhetnék a divatról, ki mennyire követi, kinek mi áll jól stb., de inkább nem mennék bele a témába. Viszont mikor hívtam, az első megjegyzése az volt, hogy olyan kismamaruhákat kellene hordanom, amilyeneket kaptam a húgomtól és anyujától. Felvilágosítottam, hogy azok sem kismamaruhák, szimplán csak kicsit bővülő felsők, amik most a divatok. 1ébként iszonyatosan jó felsőket kaptam, az 1ik épp ez:

Alapból sztem azért volt kiakadva, mert akkor egy szűk felső volt rajtam. Én nem szégyellem a pocakomat, sőt! Büszke vagyok rá. Mondtam is neki, meg azt is, hogy tudom, hogy régen nemhogy divat nem volt, de inkább szégyellték a pocakokat, azaz inkább talán csak nem merték mutogatni, nem tudom. Valszeg megőrülnék, ha olyan sátrakban, zsákokban kéne járnom, mint akkor. Persze, egy időben a bokamutogatás is igencsak szexi volt, de hát az az őskor. Tény, hogy itthon pocakkilógatós felsőkbe járok, de azért az utcára nem mennék ki bennük. Na jó! Max. a belvárosba nem :-))). De viccen kívül. Régen tényleg nagyon nem volt elfogadott, ha egy várandós mutogatta a pocóját, ma már viszont simán fel lehet venni a szűkebb felsőket és kétrészes fürdőrucikat. Sztem igenis legyen egy kismama büszke a pocakjára, főleg, ha még csinos is.

Vicces volt, mert ezután kilyukadtunk a nemigazhogymilyenizléstelenekamaifiatalok körre. Próbáltam őt felvilágosítani, hogy attól, hogy időnként lát 1-2 nem túl esztétikus tinit az utcán kilógatott, hájas pocakkal, még nem biztos, hogy mindenki így jár.

Na aztán áttértünk a rémeshogymárnormálisbugyikatsemlehetkapni témára. Habselyem bugyit akart venni, de nem kapott, és szerinte nem is lehet másmilyet kapni, csak tangát. Mondtam neki, hogy talán habselyem már valóban nincs, de a pamutokat is kipróbálhatná. Na persze, az meg túl vastag :-). Nemhiába, úgy tűnik, jönnek már a rigolyák :-). Azért imádom őt, nagyon kedves, aranyos és ezeket a "vitákat" sem vitaként élem meg, max. annyi, hogy tényleg különbözünk. Érdekes, hogy a húgom nagyija, aki tavaly töltötte be a 80. életévét, sokkal lazább. Tény, neki van egy lánya, egy 23 éves unokája - + ugyi mi is az öcsémmel - és iszonyatosan nyitott a világra. Nem hiszem, hogy 5 év ennyit számítana, inkább a környezet. Vagy ki tudja? Még sokáig legyenek ilyenek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.