Öcsém mai húzása
2008.08.29. 23:57
Este hívott a kisöcsikém, hogy tegyem már meg, hogy utalok anyámnak egy kis pénzt. Hmmmm.... Mit gondol, mi vagyok én, krőzus? Vazz! Táppénzen vagyok, az első Kisbabánkat várjuk, akinek holnap épp a szobabútorait fogjuk kifizetni... Szóval mondtam, hogy sorry, de nem. Azért aranyos volt, mert legalább megkérdezte, hogy vagyunk...
A következő mondata pedig az volt, hogy ugye nem baj, hogy nem engem kért fel az esküvői tanújának? Most erre mit mondtam volna? Főleg, hogy köpni-nyelni nem tudtam. Persze, nem baj. Aztán csak felhúztam magam, mert közölte, hogy azért az egyik haverja lesz a tanú, mert nehogy a családban probléma legyen, ha esetleg én lennék. Hogy miért akadtam ki ezen? Konkrétan azért, mert épp a múltkor kérdezte a Húgom, hogy felkért-e már az öcsém a tanúskodásra, de közöltem vele, hogy nem. Ill. azt is megbeszéltük, hogy Hugicámban fel sem merült, hogy esetleg őt kérné meg a tesónk. Na hát öcsikém leegyszerűsítette a dolgot és bevallom, nem csalódtam benne. És szar, de jelen hangulatomban egyáltalán nincs kedvem elmenni az esküvőre. Persze megjelenésemmel emelni fogom az est hangulatát :-), de asszem nem fogok problémázni azon, ha esetleg kidőlök, hogy maradjak-e, vagy esetleg dőljek le a szobájukban, mert mit szólnak hozzá a többiek. Természetesen inkább haza fogunk menni és letojom, ki mit gondol. 8. hónapos kismama vagyok, ráadásul szeptember 27-én már igencsak a végén fogok járni, úgyhogy önző leszek és csak magunkra fogok gondolni. Ez van. Viszont tényleg "megnyugtató", hogy az öcsém csak azt tette, amit eddig is. Érdekes egy fazon, de ő már nem fog megváltozni. Ha neki ez így jó, akkor legyen.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
