Kapcsolattréning - második rész
2008.09.02. 14:46
A második relax már konkrétan a Benedekkel való kapcsolatfelvételről szólt. A két relax között természetesen tartottunk pihit, már csak azért is, mert ebédidő volt, ill. ugyi alapból ezek a foglalkozások asszem 1-2 órások lettek volna, én viszont jól belehúztam az 5 órán át tartó ottlétemmel. Viszont baromira élveztem, egyáltalán nem fáradtam el, sőt! utána nagyonis kipihentnek éreztem magam. Természetesen az ebédszünetben is beszélgettünk és a csajszi megdícsért, hogy milyen jó a kapcsolatom a Kiffiammal.
Visszatérve még az első meditációra, ott azért eléggé meglepett, hogy ugyan öcsém és Apum is megjelent valamilyen formában, anyu viszont nem. Vagy legalábbis max. érzékeltem a jelenlétét, de nem "láttam". Érdekes.
Itt már tényleg nem emléxem tökéletesen a részletekre, de az tény, hogy elsőként két virágot kellett vizualizálnom. Ez elég 1szerűen ment, két szépséges margaréta-szerű virágocskát láttam. Az egyik kisebb, a másik nagyobb volt. Elmondtam, hogy milyenek a szirmai, milyen a szára, a levelei. Csak kicsit később rajzolódott ki, hogy hol is vagyunk. A babaszobát láttam még üresen, ahogy most is van, és az ablak előtt álltunk széles cserépben mindketten, de vmi takaró-félével be voltunk bugyolálva, azaz a gyökereink. Bele kellett képzelnem magam a nagyobb virágba, majd később a kisebbe is. Elmondtam, mit érzek a virágokon belül, ill. milyen a hely, amiben állunk. Érdekes érzés volt. Nagy virágként azt láttam, hogy a kis virág, azaz a kisfiam nagy szemekkel csak néz rám. Mikor én voltam ő, akkor pedig azt éreztem, hogy huncutkodik velem, iszonyat boldog és örül, hogy én vagyok az anyukája. Nah ezek voltak azok a pillanatok, mikor megint elkezdtek potyogni a könnyeim, bár ez kicsit más volt, mint a fás sztorinál. Aztán megint a nagy virág voltam, a kicsi pedig nyújtotta a karját. Lehajoltam, leguggoltam hozzá, bebugyoláltam a takaróba, felemeltem és magamhoz öleltem. Nagyon jó volt érezni a kicsi illatát, testét. Beültünk az indákon lógó hintába és hintáztunk, miközben énekeltem neki. Annyira jól éreztem magam! Kicsi virág gyorsan el is aludt. Aztán letettem a helyére, picit még hintáztam, majd a tréninget irányító lányzó mondta, hogy engedjem el ezt a képet is, de úgy, hogy bármikor vissza tudjam idézni. Döbbenet, milyen mély nyomot hagyott ez a pillanat, azóta is folyamatosan be-beugrik a kép.Jó volt virágnak lenni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Niki- picurAnyu 2008.09.03. 09:25:39
Mikor jön a folytatás?
