Kicsit szomorkás a hangulatom máma...
2008.10.07. 23:19
Na jó! Azért annyira nem, csak ma kicsit csalódtam és nem hinném, hogy van a Földön olyan ember, aki szereti ezt az érzést. A lényeg, hogy tegnap emlékeztetett a Zuram, hogy ma koncertre vagyunk hivatalosak. Akkor, hogy jobban belegondoltam, nem igazán vágytam rá, hogy kimozduljak itthonról, mivel azért a 7vége rendesen kifárasztott, mára mégis megjött a hangulatom. Tök jól kitaláltam, miben fogok menni, mégsem lehet már harmadszorra is felvenni az esküvőis felsőmet, szépen hajat mostam, szóval készülődtem. Aztán a Zuram írt msn-en, hogy nagyon úgy néz ki, nem tudunk menni, mert sokáig kell bent maradnia a dodozóban. Fél 7-től volt a fogadás, a hangverseny pedig 7-kor kezdődött. És sajnos erről lemaradtunk, pedig tényleg tökre örültem neki, hogy még 1x kimozdulok itthonról a pocakommal, ráadásul Mozartot Benedek is bírja. No mind1, így jártunk. Csak lesz még ilyen alkalom, bár akkor már csak kettesben.
Viszont azért ettől függetlenül jó is volt a mai napban, mivel Ovónéni barátnőm meglátogatott, aminek nagyon örültem. Már hetek óta próbáltuk összehozni ezt a talit, de végül annyira elhúztuk az időt, hogy már csak úgy jött össze a dolog, hogy ő jött ki hozzám. Persze nekem ez így tök kényelmes volt, de tényleg nem mertem volna már bevállalni, hogy beutazzak Pestre tömegközlekedéssel. Talán, ha lenne autóm, akkor még esetleg vezettem volna, de már azt sem szívesen. Szóval nagyon örültem neki, hogy kijött és végre taliztunk. Mivel tudta, hogy dáthás voltam, kaptam tőle citromokat, almákat és kopasz barackot. Királyság! C vitaminra fel! Azért jót vigyorogtam, mert kb. fél 4 körül ért ki és rögtön mondta, hogy nem marad sokáig, mert a vőlepénye otthon van, úgyhogy legkésőbb az 5 órás busszal haza fog menni. Na sikerült olyan jól eldumálnunk az időt, hogy végülis a 18.40-essel ment, ráadásul így is már szólnom kellett - bár nagyon nem szívesen -, hogy idő van. Nemhiába, a dumálással sosem volt gondunk. Sajnálom, hogy most megint egy jó db-ig nem fogunk talizni, de bízom benne, hogy jön majd Benedek-látogatásra.
Szóval barátném! Bocs, hogy elraboltalak a vőlepényedtől, neki is köszi, hogy itt voltál, és remélem, mielőbb újra dumálhatunk egy jót!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Niki- picurAnyu 2008.10.08. 11:28:47
