All You Can Eat
2008.10.12. 22:16
Szabad magyar fordításban: annyit zabálsz, amennyit bírsz :-).
Pár évvel ezelőtt itthon is kezdtek elterjedni az ilyenfajta éttermek. Azaz konkrétan arról van szó, hogy befizetsz x összeget, amennyiért annyit hamizol, amennyi belédfér. Persze haza ilyenkor nem vihetsz csomit, de ez a legkevesebb.
Anno, 1-1 külföldi nyaralásnál - még 1990-ben, az NDK-ban is - megfigyeltem, hogy a svédasztalos kajálásoknál mennyire mohók a magyarok. Hihetetlen volt látni, hogy több kört is mentek már akár egy sima előételnél is, ráadásul még jól meg is tömték a tányérjukat. Lehet, hogy emiatt, de nagyon nem vágytam egy olyan étterembe, ahol befizetem a manit és zabálok. Persze, a rendezvények, nyaralások alatti svédasztalos kajálások azért más kategóriába tartoznak.
Budán van egy étterem, ami szintén ebben a rendszerben működik. Mi még nem voltunk, de Anyósék igen, és ők csak jókat meséltek a helyről. Mondjuk nekem az fura volt, hogy tulképpen turnusok vannak, bár ugyanakkor ez érthető is, mert így tudnak több embert "kiszolgálni".
Már régebben felfedeztük, hogy Kisvároskánk egyik számunkra kedvenc éttermében is tartanak vasárnaponként svédasztalos kajálást, viszont az eddigi tapasztalataim miatt nem nagyon vágytam rá. Aztán kb. 2 hónapja itt volt az az ominózus Dumaszínház is, amiről már írtam, és akkor is svédasztalos vacsi volt, ami nagyon bejött, de még mindig nem gondoltuk, hogy a vasárnapi ebédet is ki kellene próbálni, bár Anyósomék már pedzegették, hogy egyszer elmehetnénk 1ütt.
És ember tervez... Történt ugyanis, hogy két hete elindultunk felfedezni a környéket, hátha találunk vmi jó kis éttermet, amit még nem ismerünk. Miután körbejártuk a környező falvakat, városkákat, semmi szimpatikus helyet nem találtunk, ill. ami eszünkbe jutott, nem volt nyitva. Mivel gyönyörű napsütéses idő volt, totál jólesett a kis kirándulás, de azért igencsak kezdtem éhes lenni, mivel már 13 óra is elmúlt, ilyenkor meg kezdődik a lázadás, ha nagyon csúszunk a hamival. Szóval kényszerpályán voltunk, kedvenc éttermünk pedig épp szembejött velünk, úgyhogy bementünk. A legnagyobb előnye a svédasztalos kajálásnak, hogy nem kell várni a megrendelt ételekre és nekem akkor ez volt a legfontosabb. Mivel lövésünk sem volt, hogy műxik, azaz előre kell-e befizetni az adott összeget vagy sem, megkérdeztük. Utólag kellett. Mákunk volt, mivel ugyan tömve volt az étterem, mégis kaptunk asztalt. És be kell vallanom, kellemes csalódás ért. A kaja ugyanolyan jó volt, mint a Dumaszínházas estén, ráadásul ugye többféléből válogathattam és nem kellett azon aggodalmaskodnom, hogy annak ellenére, hogy manapság már szokássá vált, mégis bután néznek rám a pincérek, mikor a maradékot be akarom csomagoltatni. Ez engem még mindig kicsit zavar, de hát talán csak az én hülyeségem. A lényeg, hogy baromi jó volt, nem bántam meg, hogy itt kötöttünk ki.
A pozitív tapasztalat után ma már célirányosan mentünk oda ebédelni. A választék most is totál jó volt és persze a kaja is. Jót vigyorogtam, mikor a mini adag pulykahusim kikérése után megkérdezte a pincér, hogy biztos elég lesz-e így kettőnknek? Mondtam, hogy nanáhogy! Annyira jó, hogy csak annyit kell kérnem, amennyit ténylegesen is megeszem, így tutira nem fenyeget a túlevés veszélye, ami most ugye nem mind1. Persze van előnye a sima étteremből hazavitt maradéknak is, mert általában simán elfogy vacsira, de ez így még jobb volt, ráadásul olyan és annyiféle köretet választhatok hozzá, amihez csak kedvem van.
Mivel ma gyönyörű őszi időnk volt, bevállaltam, hogy gyalog menjünk az étterembe, úgyhogy odavánszorogtunk. Szegény Uram is viszonylag jól viselte az andalgást, bár néha vissza kellett fognom, hogy ne menjen olyan gyorsan és persze pasi lévén még az elején meg is jegyezte, mikor rászóltam, hogy lassabban, hogy kocsival kellett volna jönnünk, de aztán csak beletörődött, hogy mostanság már igencsak lassan megy a séta. Összességében örülök, hogy végre feladtam az "elveimet" és győzött az éhségem és a kíváncsiságom. 1általán nem bántam meg, úgyhogy tuti fogunk még ide menni vasárnapi ebédre, bár vhogy az a sejtésem, hogy ez az időpont nem a jövőhéten lesz. Ha meg igen, akkor még utoljára ebédelünk egy jót kettesben. Na jó! Pocakkal :-).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: click here for more info 2019.04.05. 19:09:56
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Niki- picurAnyu 2008.10.13. 10:28:43
bettyke83 2008.10.13. 13:52:03
Lusthie 2008.10.13. 16:34:16
Bettyke: köszi a gratulát! És igen, megtisztelő!