Szoptatás
2008.10.28. 05:16
Tudtam, hogy kemény feladat, de hogy ennyire?
Kezdődött úgy, hogy már a kórházban szembesültem azzal, hogy Benedek nem tud rendesen rácuppanni a mellemre. Egy db-ig próbálkoztunk, de miután szegényke dühös és kétségbeesett lett, bevetettem a titkos fegyvert, a bimbóvédőt. Ez elég jónak bizonyult, mert végre normálisan ráharapot a Kispasi. Aztán jött a következő probléma, hogy nem indult be rendesen a tejem. Végülis mitől indult volna, mikor nem tudott Benedek segíteni? Ugye ehhez azon kívül, hogy rendesen kellett ennem és sokat innom, az is kellett - volna -, hogy az én Kiffiam aktívan szopizzon. Na ja! Ahogy én gondolom!
Jelenleg ott tartunk, hogy úgy tűnik, végre beindult a hami, de sajnos olyan kis lusta az én Drágaságom, hogy ugyan az első kb. két-három percben aktív, de aztán már csak nyammog, jó fél órán át. Az idővel nem lenne gond, elvagyok a hosszúra nyúló szoptatással, ha jól tele is pakolná a pocakját. De így? Örülök, ha már 30-at benyom. Tény, hogy nem beszélhetek 80-100 grammokról, de annyi tuti van, lenne, ami elég lenne neki, csakhát bealszik. 1 hete ott tartottunk, hogy a védőnő adott tápszert, nehogy kiszáradjon a kölök. Totál kivoltam, a Zuram meg ugyan segíteni akart, de kisebb vita lett belőle, mert nem értette meg, hogy a Kiffiának sokkal jobb a tej, mint más. Bevallom, nem vagyok oda a póthamiért, de akkor egyszer adtunk neki. Persze, ha más megoldás nincs, akkor jóhet a táp, de tudom, hogy van. Na aztán hüle anyja be is indult, úgyhogy ezerrel elkezdtem fejni. Eleinte a 20 ml-nek is örültem, de aztán sikerült kaja után 40-eket fejnem, aztán volt, hogy kicsit többet is. Természetesen igény szerint szoptatok, azaz mikor éhes, irány a hami. Fárasztó, mert ugye fejek is utána, bár nem minden alkalommal, de ha ez kell, ám legyen.
Bevezettük a Zurammal, hogy éjszaka Ő eteti cumiból a lefejt tejjel, hogy tudjak pihizni, aztán hajnalban meg ismét én vagyok az ügyeletes. Ezt még mindig jobb megoldásnak tartom, minthogy tápozni kelljen. Szóval nem érzem katasztrofálisnak a helyzetet, már csak arra kellene vmi jó kis trükköt kitalálnom, hogy a fenébe ébresszem fel ezt a kis lustaságot. Próbáltam én már mindent. Arccsípkedés, orrpiszka, tenyértekergetés, csikizés, fülmorzsolás, mégis tojik rám. Most is itt alszik az ölemben ahelyett, hogy nyomatná a hamit. És sajnos most sem ette túl magát. Előnye? Nem pocakfájós, mivel soxor eszik keveset. Ez is valami...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
szilvi 2008.10.28. 07:28:49
Niki- picurAnyu 2008.10.28. 08:53:18
A rossz bimbóbevételről pedig azt olvastam valahol, hogy a kicsit úgy lehet a helyes technikára "ráébreszteni", ha a sötétben levetkőztök mind a ketten, a mellkasodra teszed, állítólag odakúszik a mellhez, és helyesen fogja bekapni.
Az pedig már egy jó dolog, hogy nem hasfájós. Nincs is annál rosszabb, mikor nem tudsz már hogy segíteni rajta. :S
(Na meg amúgy is mit okoskodik egy kismami itt.)
:)))
Lusthie 2008.10.28. 09:44:03
Most elég jól nyomja.
Picuranyu: nem rossz 5let, csak az a baj, hogy viszonylag kicsi és lapos a bimbóm :-( De ha így megy, az sem zavar, csak tápot ne kelljen
emm · http://bubukedves.blog.hu 2008.10.28. 10:23:29
Beso · http://kitti-szonja.blog.hu 2008.10.28. 13:56:55
PandaDorka · http://www.pandababa.freeblog.hu 2008.10.28. 15:01:03
Lusthie 2008.10.28. 15:24:45
Beso: elszánt biza! Tiszta anyja, mi? :-)))))
A Zuram tényleg egy angyal
PandaDorka: Kitartó az tuti. Ikrek a horoszkópom, vagy mi :-)))
Zsuci 2008.10.28. 22:29:10
Lusthie 2008.10.29. 06:39:05
Cumiztatás előtt mindig szoptatom is, csak utána eteti a Zuram