Egy szomorú nap. Ezen a napon távozott Édesapám. Végleg. Az Angyalok közé. És már 10 éve. Nagyon fiatal volt, csak augusztusban lett volna 53 éves. 1999-ben. Hihetetlen. És az idei volt talán az első év, hogy aznap nem voltam szomorú. Rossz belegondolni, hogy az évfordulója napján eszembe sem jutott. Legalábbis nem úgy, hogy ma van AZ A bizonyos nap... Valahogy - érthető módon - jobb az életére gondolni, a születésnapjára, mint halálának évfordulójára, mégha ez az élethez hozzá is tartozik. Pedig gondoltam rá. Tudom. Mint mindig. Hiányzik, de piszkosul. Borzasztó érzés, hogy se a Zuramat, se a Kiffiamat nem ismerhette meg. De tudom, hogy lát minket és örül, hogy jól vagyok. Szerettem. Szeretem.

Nyugodj békében.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Panda és Dóra 2009.01.16. 11:22:04

Nyugodjon békében! Lát az biztos, és mennyire örülhet az unokájának!! Nekem idén lesz 12 éve, hogy elment az Apukám, ő még csak 42 éves volt :((

Válasz erre 

Lusthie 2009.01.16. 14:50:44

:( bassszus! ez annyira szörnyű!!! akkor igazán tudod, miről "beszélek"

Válasz erre 

Matazeqi 2009.01.16. 17:02:15

Idén lenne 10 éves a lányom, májusban... Éppen ma tudatosult ez bennem...
Idén ősszel lesz 6 éve, hogy már nincs velünk...

Én ennek az érzésvilágnak egy másik oldalát ismerem. De együtt érzek mindkettőtökkel...

Azonban, ne ijedjetek meg attól, hogy AZNAP nem (úgy) jutott eszetekbe, ahogy korábban... Csak annyi történt, hogy "hátrébb lépett", előbbre engedte a figyelmünkben azokat, akiket most nevelgetünk, akikben gyönyörködünk...

Válasz erre 

Lusthie 2009.01.16. 17:22:41

@Matazeqi: iszonyatosan telik az idő! épp ma néztem a kispasiaidat!
bizony! és örülök, h ezt írod...

Válasz erre 

Niki- picurAnyu 2009.01.16. 18:43:54

:( Részvétem mindenkinek.

Válasz erre 

mocica 2009.01.16. 21:46:35

Nagyon sajnálom,részvétem. Engem a sors eddig megkímélt hasonló tragédiák átélésétől,de mivel erre felkészülni úgysem lehet,így nem hiszem,hogy könyebb lesz majd így, idősebben búcsúzni...:-(

Válasz erre 

Zsuci 2009.01.17. 10:24:50

Nekem is évforduló január 11. Nekem az imádott Nagypapám ment el ezen a napon, idén már 15 éve volt... És nekem sem jutott eszembe aznap, csak amikor Anyu említette a telefonban. És rosszul éreztem tőle magam. :-( De rájöttem, hogy nem az a lényeg, hogy aznap eszünkbe jut-e, hanem hogy egyébként hogyan gondolunk rájuk (és a mennyiség sem számít...).

Válasz erre 

Lusthie 2009.01.17. 18:35:50

@picurAnyu: köszi!

@mocica: soha nem lehet rá felkészülni. És sajnos az a baj, hogy a legtöbb ember önző és nem azt nézik, nézzük, hogy az illetőnek a sok szenvedés után így a jobb, hanem hogy itthagyott bennünket.

@Zsuci: totál igazad van!

Válasz erre 

Mazsianyu 2009.01.20. 15:48:14

Én is együtt érzek veled. Nyáron lesz 24 éve, hogy meghalt Édesanyám. Ő sajnos csak kisgyerekkoromnak lehetett részese. De én nap mint nap beszámolok neki életem történéseiről. Már alig várom, hogy tavaszodjon, hogy felkerekedhessek a kis családommal, és kilátogassunk hozzá a temetőbe. biztosra veszem, hogy ő is szépnek, formásnak okosnak... találná Mazsit.

Válasz erre 

Lusthie 2009.01.21. 00:53:04

@Mazsianyu: jujjjj! részvétem! na ez kemény lehetett :-(
Igen, én is készülök végre a temetőbe, ha jobb idő lesz.
Naná, hogy szépnek fogja tartani. Azaz tartja. Tökéletesnek!

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: