Kiscica, kiskutya, repedtfazék
2009.03.24. 21:39
Nem, nem a kiskutya kergette a kiscicát egy repedt fazékba, szimplán csak ez az a három jelző, amivel az elmúlt pár napban a Kiffiamat jellemezni tudnám.
Kiskutya, mert úgy köhögött, akárcsak a kiskutya ugat.
Kiscica, mert úgy sírt, ahogy a kiscica nyávog, mivel szegénykének alig volt hangja.
Repedtfazék, mikor már kezdett visszajönni a hangocskája.
Szóval átestünk az első betegségen. Már aznap reggel is kicsit gyanús volt Benedek, mert furán sírt. Aztán ezt a babauszin is tapasztaltam, ahol meg is nézte az ottani doktornéni, de igazán nem talált semmit, a tüdeje tiszta volt. Uszi után megetettük, aztán irány Pécs. Na mikor megérkeztünk, nem volt olyan kis vidám, mint szokott lenni. Letettem uncsitesó mellé, akihez képest totál hófehérkének tűnt, bár tény, hogy Máté még kicsit sárga volt. Megetettem, aztán elmentünk sétálni. Itt már kicsit köhögött, már amennyire tudott. A kocsiban, míg a Nagyszülők sétáltatták, aludt, mi pedig vásárolgattunk. Kb. 1 órát voltunk külön, most először úgy, hogy nem Apára hagytam. Háááát hiányzott is rendesen. Közben kiváltottam a gyogyikat, amit az uszis dokinéni mondott. Aztán hazamentünk, ahol megmértem a lázát, mert baromi meleg volt a fejecskéje. Itt ki is akadtam rendesen, mert popsiban 39.4 volt. Hurrá. Apa vissza Árkádba a gyogyitárba. Közben Benedek kezdett nagyon pocsékul lenni, úgy köhögött, ahogy a kiskutya ugat. Na itt mondtam a Nagyszülőknek, hogy irány az ügyelet, a Zuramat is visszahivattam. Sikerült is velük beszélniük, úgyhogy útra keltünk, szerencsére a Kórház elég közel van. Az ügyeleten a doktorbácsi beadatott egy lázcsillapítót, ill. a köhögésre egy szteroid kúpot. Szegény KicsiFiú nagyon kivolt, baromira megijedt a köhögéstől, ami igazán még nem is ment neki :(. A dokibácsi semmi konkrétumot nem mondott, csak hogy ha éjszaka megint ugatva köhög, adjunk neki kúpot, ha rosszabbodik, menjünk vissza vele. Kérdeztem, hogy megetethetem-e, ő pedig azt mondta, ha meg tudjuk nyugtatni, mindenképp, ti. iszonyatosan sírt, baromira meg volt ijedve, mivel ugye a köhögés még ismeretlen volt számára, plusz még fuldoklott is. Királyság!
Aztán be kellett látnom, hogy iszonyatosan nagy szerencsénk van a Kiffiúnkkal. Apa és én is tök jól meg tudtuk nyugtatni, így amint hazaértünk, rögtön evett is. Ha sírni kezdett, cuclival ugyan, de gyorsan megnyugodott. Az első éjszaka nem volt egyszerű. Nekem. Benedek szerencsére aludt, bár végig szörcsögött, én meg azt figyeltem, hogy egyáltalán kap-e levegőt. Kapott. Mivel ugye sok folyadékot kellett neki adnunk, én pedig külön még mindig nem itatom, örültem, hogy 3/4 1-kor felébredt és evett, aztán be is aludt.
Szóval mák, hogy épp Pécsett voltunk, mert Kisvárosunkban csak sima ügyelet van, 1ébként Pestre kellett volna menni.
Hétfőn referáltam a dokinéninknek is, aki a beolvasott lelet alapján azt mondta, hogy Benedek kruppos volt, bekaphatott vmi vírust. Na ennek nagyon nem örülök, bár ahogy utánanéztem, a krupp nem jár magas lázzal. Bízom benne, ha mégis az volt, soha többé nem jön elő.
1ébként KicsiFiú még mindig szörcsög, időnként köhög, de egyre kevesebbet. Egyszer csak vége lesz és elmondhatom, hogy na ezen is túlvagyunk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Niki- picurAnyu 2009.03.25. 08:56:04
Vikicicca 2009.03.25. 09:01:42
