Ismét egy "számos" iromány, bár ez most nem(csak) a KisFiamról szól, hanem inkább rólam. Bizony, 35 éves lettem én.Hihetetlen! És azt hiszem, hosszú idő után ez volt a legszebb szülinapom! Az utolsó, mely igencsak mély nyomot hagyott bennem, a 30. volt. Na arról nem…

Mert amúgy főzelékben már nagyok vagyunk! Ő is és én is :)))1ébként nem értem, hogy miért nem szereti az emberek nagy többsége. Én imádom és a sóskát is. Sőt! utóbbit még jobban. Na jó! egy csomó mindent viszont nem szeretek, de úgy tűnik, Benedek inkább Apájára…

No nem a thrillerről van szó és nem is a 7 törpéről vagy a gonoszokról, szimplán csak hónapok számáról. Bizony, KicsiFiú már 7 hónapos NagyFiú. Eszméletlen, hogy telik az idő. 7 hónapos volt pocakban, mikor fotók készültek rólam, rólunk, és egy kis szerencsének…

Lassan...No nem kell megijedni, nem a Zurammal! Benedek ugyan már elmúlt féléves, de még mindig a mi szobánkban, az ágyunk mellett alszik a kiságyában, amit én nagyon szeretek. Mármint, hogy ott szundizik. Baromi jó érzés este bebújni mellé, puszit adni a buksijára, hajnalban…