Mi a jobb? Ha valaki azonnal elmondja, ha vmi baja van a másikkal, vagy ha hónapokig érleli? Én inkább "azonnali" fajta vagyok, ami nem mindig jó. Ennek a finomabb változata, ha előtte elszámol 10-ig az ember lánya, esetleg alszik is rá egyet.

Van egy szomszédasszonyom, akivel elég jóban vagyunk már évek óta. Együtt szurkoltuk végig az ő babavárását, majd az enyémet is. Megszületett a lánykája, akit nagyon bírok, jófej kiscsaj. Kicsit hangos, de tényleg aranyos. Anno elég sokat voltam náluk, végig asszisztálta a sikertelenségeimet is. Aztán egyszercsak beköltözött Benedek a pocakomba. Ő is velem együtt örült. Én ugye már a lombik kezdetétől itthon voltam, úgyhogy sokat mászkáltunk együtt, még KicsiFiú születése után is. Egy darabig.

Aztán jött a jó idő. A nagyon jó, azaz az igazi nyár, mikor már napközben egyszerűen nem lehet kimenni az utcára. Mivel Benedek koránkelő, úgy gondoltam, ha eljön ez az időszak, akkor átállunk a reggeli utáni sétákra a tízórai utániak helyett, mert mire meleg lesz, itthon tudunk lenni. A szomszédasszonyom lánykája nem egy koránkelő típus, ezért az együtt séták lehetetlenné váltak. Persze, ha nem volt dögmeleg, akkor mi is a régi megszokott idő szerint mentünk, de akkor már nem nagyon sétáltunk négyesben.

Egyre több programot fedeztem fel Kisvárosunkban. B még pocakban volt, mikor már megfogattam, hogy ha lesznek rendezvények, programok, tuti el fogunk járni. Sosem értettem, hogy szomszédasszonyomék miért nem jártak sehova, de kérdésemre meg is kaptam a választ, ami pedig az volt, hogy a Kiscsaj akkor még alszik és nem akarja felébreszteni. Én ezt eléggé furcsállottam, mert sztem nem normális dolog, ha egy 1-másfél éves 10-11-ig alszik, de hát az ő dolguk, és ugye ez a szülőknek is kényelmes. Szóval kedden és pénteken el kezdtünk járogatni ezekre a bizonyos zenés foglalkozásokra, ami mindkettőnknek jót tett, jót tesz.

Még a neten megismerkedtem néhány lánnyal egy babás fórumon. Hárman-négyen össze is szoktunk járni, ráadásul az egyik a közelben lakik, úgyhogy vele sűrűbben. Gyerkőceink (1 kivételével mindegyik pasi) egyidősek, ők is nyitottak a társaságra, ezért együtt szoktunk bandázni. Két lányzóval közelebbi a kapcsolatom, mivel gyereknevelési elveink is hasonlóak, nagyon bírom őket és a fiúk is jól el szoktak lenni.

Mire is akarok kilyukadni? Tegnap összefutottam a szomszédasszonyommal. Már hetek óta emlegettem a Zuramnak, hogy nem tudom, mi baja a lánynak, mert totál mísz velem. Mondta, hogy kérdezzem meg. Na ja! Már kérdeztem párszor - legutóbb épp tegnap -, de mindig azt mondta, hogy semmi. Délután kint ücsörögtünk KicsiFiúval  a teraszon, amikor ő épp kirázta az újonnan vett szőnyegeket, amiből a por felénk szállt. Félig viccesen meg is jegyeztem neki, amit nem igazán értékelt, igencsak ellenséges volt. Tény, hogy én is csak cseszegetni akartam, mert már elegem volt, hogy egyszerűen nem mondja meg, mi van. Ma délelőtt ismét összefutottunk, amikoris megint rákérdeztem, mi a baja. Közölte, semmi, ill. annyit mondott, nagyon össze vagyunk nőve N barátnőmmel... Én meg kontráztam, hogy ő meg K anyjával, aztán megjegyezte, hogy másokkal is barátkozhatunk. Ez tény, nem is mondtam semmit, kicsit érdeklődtem a lányáról, aztán elbúcsúztunk.

Épp pakolásztam ki a piacon szerzett szajrét, mikor kopogtak. Ők voltak. Hozott nekem kupont, majd végre kibökte, mit akar, mi a baja. Úgy látszott, hatott a tegnapi csesztetés. Elmondta a sérelmeit, hogy a tegnapi szőnyegrázás volt az utolsó csepp a pohárban. Kiderült, hogy több dolog miatt is haragszik rám, azaz inkább rosszul esett neki. Mint pl.: anno beszóltam, hogy hülyeségnek tartom a tologatós bicajt - később beláttam, hogy nekik ez a jobb, mert L nem marad meg a babakocsiban, de nekünk akkor sem lesz ilyen, de ez saját vélemény, mert ugye szabad véleménynyilvánítás van -; meg mikor nálunk voltak a közös ismerősünkkel együtt vendégségben, én vmi forróvizes lábast nem tettem arrébb, pedig még a Zuram is szólt és félt attól, hogy L magára fogja rántani. Szóval csupa csip-csup dolog, bár nézőpont kérdése. Viszont azt azért megjegyeztem, hogy nem biztos, hogy hónapok elteltével kellene ezekkel előhozakodni, hiszen vagyunk olyan viszonyban, hogy ha vmi bajunk van, megmondjuk. Úgy látszik, csak én vagyok ilyen.

Ha viszont már így "összejöttünk", én is elmondtam, ami bánt. Pl. azt, hogy mikor kórházban volt a lánykájával, én állandóan érdeklődtem, hogy vannak, amire csak hébe-hóba kaptam választ, aztán mikor hazajöttek, még annyit sem írt, hogy "itthon vagyunk, minden rendben". Az se zavart volna, ha közli, hogy bocsi, de rohadtul nem vagyok senkire sem kíváncsi, megértettem volna. Mondtam, mennyire szarul esik, hogy soha nem érdeklődik B iránt; hogy soha nem hív sehova, pedig én párszor próbálkoztam. Hogy mennyire nem tetszett, mikor nálunk voltak vendégségben és mi rohangáltunk a lányuk után és még sorolhatnám. Szerinte azóta hanyagolom őket, mióta B megszületett, szerintem viszont azóta nem nagyon találkozunk, hogy hazajöttek a kórházból L és az ő betegsége után.

Megértem, mindenkinek vannak rossz napjai, amikor a háta közepére kívánja a másikat. Nekem is szokott ilyen lenni. Emlékeztettem, hányszor volt olyan, hogy feljött, de látta, hogy most rohadtul nincs kedvem senkihez. Ilyenkor elmondta, amit akart és azzal a lendülettel tovább is lépett, amiért én hálás voltam. Ugyanez volt most is. Láttam, hogy vmi nincs rendben, de mivel azt mondta, semmi baja, én nem kérdezősködtem, továbbálltam. Erre tessék! De legalább kibökte. Az azért megnyugtató, hogy továbbra is elmondhatom magamról, nem vagyok rossz emberismerő. És legalább megbeszéltük, úgyhogy tabula rasa. Csak azt nem értem, miért jó, ha az emberek magukban gyűjtögetik a sérelmeiket, aztán egyszerre zúdítják a másikra? Miért nem lehet az adott pillanatban, vagy legalábbis a közelében leülni és megbeszélni? Miért kell tartogatni?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sylblog 2009.08.23. 11:59:23

Poszt túl hosszú a lényeghez képest, de legalább kiönötted a leleked. Ne csinálj bolhából elefántot, nem érdemes szomszédasszonnyal foglalkozni.Egy városi legenda szerint a gyereknevelés is olya, mint a foci: mindenki ért hozzá. Nálunk is el-el maradoznak ismerős anyukák, akikkel együtt sétáltam egy időszakban.Más napirend, más gondok stb. Nem erőltetek semmit és kész. Irod, hogy a zenélős foglalkozáson embereidre találtál, akkor velük tartsd a kapcsolatot, szomszéddal meg legyél jobban, de nem érdemes erőltetni a barátságot ezek után. Amúgy meg tológatós-zenélős bicaj hülyeség szerintem is, funkcióban ugyanaz mint a babakocsi, kevés 1-1,5 éves láttam tekerni benne, szülő tológatja.Nálunk tuti nem lesz, max. kismotor, de az is csak jövőre.

Válasz erre 

Lusthie 2009.08.23. 14:35:06

@sylblog: jaja, hosszú. Főleg magamhoz képest, de már nem volt kedvem ollózni.
Lehet, hogy át kéne pártolnom olyan helyre, ahol csak néhány mondatot lehet írni? Azért köszi, hogy elolvastál és írtál!
Ez a bicaj szerencsére nem zenél, csak tologatni lehet, viszont a lába a pedálhoz sztem még mindig nem ér oda. Nekünk is tuti kismotor lesz, ill. max. bébitaxi :)

Válasz erre 

Niki- picurAnyu 2009.08.23. 19:31:44

Hm. :) Hát nem is tudom mit írjak, ugyanis én is olyan vagyok, hogy csak "tűrök, tűrök", majd hiába vagyunk jóban, aztán robbanok egy csipcsupp dolgon. :) Egyszerűen ilyen vagyok.
Gondolom ő is. ;)

Válasz erre 

Lusthie 2009.08.23. 19:43:56

@picurAnyu: lehet. Csak ez azért elég gáz így. Főleg, hogy úgy jött fel hozzám, hogy az első szavaz az volt, hogy "hazudtam"...

Válasz erre 

sylblog 2009.08.24. 10:27:39

@Lusthie: Nincs mit, szívesen kukkantok be blogodra. Néha kikapcsolódásnak nem rossz, hogy látja az ember, más anyuka is küzd ezzel-azzal. Ha mégis lesz még ilyen hosszú poszt, kérünk mellé online kávét;)!

Válasz erre 

Lusthie 2009.08.24. 12:22:49

@sylblog: :) igenis! :)))
addig is: \_/›
egészségedre :)
ja! és lesz még egy, de az talán rövidebb. Asszem behoztam a lemaradásomat :)))

Válasz erre 

Zsuci 2009.08.24. 16:05:26

Sajnálom, hogy ennyire bánt ez a dolog! Tényleg nem vagyunk egyformák, mindenkinek másképp könnyebb. Hogy melyik a jobb??? Attól függ, hogy melyik oldalon állsz. ;-) Mint minden másban is! Én is inkább olyan vagyok, hogy ha nem tetszik valami, akkor azt megmondom, viszont ha megbántanak, akkor csak bizonyos szint fölött tör ki belőlem. De szerintem ezzel nincs is semmi baj! Senki nem kényszerít, hogy a szomszédasszonnyal barátkozz! Attól, hogy másképp látjátok a dolgokat, még mindketten lehettek jó emberek, és attól, hogy más a két gyerek mentalitása, neveltetése, még lehettek mindketten jó anyák. Legfeljebb hozzátok hasonlóakkal kell barátkozni. Szerencsére nem szenvedsz Te sem barátnő-hiányban, és Buba sem kishaver-hiányban! :-)
(Egyébként én sem szívesen ébresztem fel Marcit! Igyekszem inkább az ő alvásához alakítani a programjainkat, mert tudom, hogy ha nem alszik eleget, akkor ugyanolyan nyűgös, mint az anyja! :-)))
Ja, és bocsi, hogy hosszú lettem, Te is az voltál! :-))

Válasz erre 

Lusthie 2009.08.24. 22:21:38

@Zsuci: bírom a hosszú hsz-ket :)))
felébreszteni én sem szeretem B-t, mert ilyenkor ő is nyűgös. Csak nekem az a fura, hogy egy ekkora gyerek ilyen sokáig aludjon. Kérdés ugye, hogy mikor fekszik le...
Köszi, hogy te is leírtad! 1ébként úgy tűnik, akkor sikerült megbeszélnünk, tisztáznunk a dolgokat, mert ma már keresett :)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: