Azaz műtét előtt és után.

Na akkor a beszámoló. Jobb később, mint soha....
Mivel ugye egy 15 hónaposnak nem tudom megmagyarázni, hogy bocs Kisfiam, de most nem ehetsz, nem ihatsz, mert műteni fognak, ezért eléggé át kellett gondolnom, hogy lesz a legegyszerűbb, hogy fogja a legkevésbé megérezni, hogy no kaja, no pia. Hétfőn az altatóorvos elmondta, hogy éjfélig ehet, de mivel ilyenkor tápszert eszik, 1-ig még belefér, vizet vagy teát pedig 6-ig ihat. Éjfél után felébresztettem, megetettem vele némi tápszert, átpelusoztam és aludt is tovább, sztem semmit sem vett észre, tök jól tűrte. Mi fél 6-kor keltünk, gyorsan elkészültünk, hogy Benedeket csak itatni és öltöztetni kelljen, ne "tudjon" reklamálni a kimaradt reggeli miatt. Sokat Ő sem aludt, mert 3/4 6-kor keltettem, hogy megitassam. Csináltam neki teát és vizet is, felváltva itta :). Aztán felöltöztettem és már indultunk is.

Fél 8-ra kellett beérni a kórházba. Mikor reggel kinéztem, szakadt a hó. Annak ellenére, hogy imádom és gyönyörű volt, nem voltam túl boldog, mert aggódtam, hogy időben be fogunk-e érni. Szerencsére már nem sokkal 7 után ott voltunk, úgyhogy szépen bejelentkeztünk, aztán felmentünk az osztályra. Úgy volt, hogy másodikként fogják Benedeket műteni, de vmi csoda folytán az első helyre került. Nagyon boldog voltam, mert aggódtam, meddig fogja bírni étlen-szomjan. 1ébként totál jól bírta, sokat mászkált. Az első hely azt jelentette, hogy 9-kor műtik és kb. 10-kor fog kijönni. Félkor kapott némi bódítót. Én is kértem, de nem adtak, pedig annó jól jött :). Kezdett is belassulni, nagyon édes volt. Aztán jött a műtősfiú, hogy vetkőztessük le és bugyoláljuk a takarójába. Megtettük. Én vittem a műtő bejáratáig, ahol átadtam. Na ez volt a legszörnyűbb. Iszonyat érzés volt a kis bódult KicsiFiamat odaadni egy vadidegennek, aki elvitte. Eléggé el is tört a mécses, pedig addig totál tartottam magam. Viszont tök fura, de annak ellenére, hogy baromira izgultam, vhol mégis tudtam, hogy minden rendben és azért ez eléggé megnyugtatott. No meg az is, hogy míg vártunk, mászkáltam és beszélgettem.

10-kor hozták ki Benedeket, úgyhogy összesen 1 óra intenzív körömrágás volt. Édesen és nagyon mélyen aludt. Bevitték az ágyába, ahol iszonyatos remegésbe kezdett. Annyira rossz volt látni, hogy mennyire védtelen. Itt is pityeregtem, de már sokkal nyugodtabb voltam. Anno piszkosul féltem az altatástól, de mivel 2006-ban hármat is sikerült túlélnem, már nem rettegtem. Persze a kisördög mindig ott bújkált, úgyhogy mikor Benedek felsírt álmában és közölte a nővér, hogy ez nagyon jó, akkor már nem aggódtam, tudtam, hogy fel fog ébredni. Így is lett, ráadásul nagyon szépen kezdett magához térni. Nem hányt, nem volt irdatlan nagy sírás, csak pici nyöszörgés. Megitattuk, mikor lehetett, de nem ivott sokat, vissza is aludt. A második ébredés után viszont nagyon sírt, amit totál meg is értettem, mivel éhes és szomjas volt.  A nővérek elmondták, hogyan vegyük ki, úgyhogy természetesen rögtön magunkhoz is öleltük, hogy megnyugtassuk. Kb. már fél órája mászkáltunk vele, mikor egy 3. nővér lecseszett, hogy nem szabad függőlegesben tartani. Sőt! Kivenni sem. Na hurrá. Jókor szólt.... Addigra megnyugodott annyira, hogy megetettük, persze már szinte totál vízszintesen volt az ölemben. A nővérek baromságának köszönhetően KicsiFiú bevérzett, én meg beparáztam. Rögtön kapott infúzióban véralvadásgátlót és innentől kezdve szigorú fekvés volt. Olyan lelkiismeretfurdalásom volt, hogy ihaj, és persze  baromira pipa voltam a nővérekre. Ha akkor azt közlik, hogy NEM SZABAD KIVENNI, CSAKIS VÍZSZINTESBEN LEHET, akkor úgy próbáljuk Őt megnyugtatni, de nem ezt mondták, csak azt, hogyan vegyük ki. Hurrá. Na ennek az lett az eredménye, hogy pénteken nem mehettünk haza. Mondjuk ezt annyira nem bántam, mert vhogy úgy gondoltam, a kórházban jobban tudjuk fektetni, mint otthon. Szombaton a Fődokibácsi meglátogatott minket. Mivel láttam, hogy bizonytalan, közöltem vele, hogy ha úgy gondolja, inkább maradunk még egy napot, ne ezen múljon a dolog, úgyhogy maradtunk.

Vasárnap délelőtt mentünk haza. Hétfőig még fektettük Benedeket, de keddtől bevetettük a járókát. Kicsit tartottam tőle, hogy fogja viselni, mivel már el volt pakolva, mert nem maradt meg benne. Nagyon édes volt, totál jól fogadta a ketrecet. Sztem örült, hogy végre nem vízszintesben, vagy kézben kell lennie. Már a kórházban is nagyon sokat játszottunk vele, hogy lefoglaljuk, úgyhogy itt is folytattuk. Tökre élvezte, és mi is :). Keddtől már kettesben voltunk itthon, azaz meglátogattak bennünket a pécsi nagyszülők, szerdán pedig anyám. Csütörtökön takinéni jött, úgyhogy miután kitakarította KisB szobáját, mengedtem neki - mármint Benedeknek... -, hogy mászkáljon, de csak a szobájában. Legnagyobb meglepetésemre se ugrálni, se rohangálni nem akart, piszok óvatos volt. Attól is tartottam, hogy fog újra járni, mivel ugye épp a műtét előtt 1 héttel indult el önállóan, de kár volt aggódnom, mert mikor már  a nappaliban is mászkálhatott, egyre jobban, ügyesebben járt.
Pénteken kellett visszamenni kontrollra, ahol mindent rendben talált a Fődokibácsi. Levette a pocójáról a kötést, de a golyszliról nem, viszont mondta, hogy arra sem kell, csak ne érje szennyeződés. Mivel ugye azért ez nem egyszerű egy pelusosnál, úgy döntöttünk, hogy továbbra is kötözzük. Az éjszakás nővértől kaptunk még anno tapaszt és gézt is, úgyhogy ezzel nem volt gond. Még két hétig kímélő életmód, popsinál felemelés, cicafürdés és pocakszorítás nélküli szerkó a javaslat. A vicc, hogy a Zuram a műtét előtt kb. 2-3 héttel véletlenül vett 2 csomag rugit. Akkor el akartam adni az egyiket, mert ugye mi a fenének 6 db pizsi, most viszont iszonyat jó szolgálatot tett, mert a pocakszorítás nélküli szerkó 1 db rugi, 1 db póló + pacsker. Dögösnek nem mondanám, praktikusnak viszont igen. Már elég jól megszoktam, úgyhogy fura is lesz majd a body + pulcsi + gatyó + zokni, ha már normálisan lehet öltöztetni.
Lassan lejár a korlátozás végre, már amennyire egy örökmozgő KukacKölköt korlátozni lehet még. 1ébként tényleg érdekes, mert fokozatosan kezdett el kukackodni, ahogy egyre jobban lett, úgy mocorgott többet. Kíváncsi vagyok, hogy fog reagálni az első fürdetésre. Én már nagyon várom.

Összességében a műtét jól sikerült, a kórházban totál jól elvoltunk - én imádom a tömegkosztot -, most már csak azért kell imádkozni, hogy a műtött golyó is beinduljon, mert az sajnos lényegesen kisebb, mint kellene lennie. De be fog, és minden rendben lesz!
 

Bocs a kisregényért, lassan 2 hete írom...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.