Még decemberben lefoglaltam, márciusban időpontot kértem, szombaton pedig végre elmentünk. Már nagyon vártam ezt a napot. Benedek haját még szerdán lenyírtam, mi pedig reggel mentünk el fodrászhoz. A terv az volt, hogy KicsiFiút jól kifárasztjuk, hogy még délelőtt szundizzon, mert 2-re kellett mennünk. Ez be is jött, csak közben történt egy kisebb ziccer. A fordászcsajszi először az én frizumat csinálta meg, így Benedekkel utána el is indultunk haza. Volt egy lájtosabb hiszti, mert GonoszAnyu nem vette ki őt a babakocsiból a parkban, de aztán ezen átlendülve tovább tudtunk menni. Nem is volt semmi gond addig, míg be nem értünk a házba. Mivel Benedek úgy gondolja, hogy Ő már NagyFiú és egyedül mehet a lépcsőn, neki is lódult, én meg ugrás utána. Itt még minden rendben volt, csakhogy a forduló után kicsúszott a keze, így két fokot visszaesett :(. Persze pukli lett a buksiján , de komolyabb baja nem lett szerencsére. És hát mikor is történjen ilyen baleset? Amikor a hónapok óta várt fotózásra megyünk... Mivel szegényke eléggé sírt, nem volt nehéz letennem aludni. Szerencsére ébreszeteni sem kellett, mert magától ébredt.

Megebédeltünk, megetettük Benedeket is, összeszedtük a cuccokat, amiket a fotózáshoz gondoltunk, aztán elindultunk. Sejtettem, hogy hol lehet a hely, mégis kicsit meglepett, mikor kiderült, hogy épp az a ház mellett van, ahol Apumék laktak. Előtörtek az emlékek, jó volt felnézni a lakás bejáratára.

Mikor bementünk, és a fotósok meglátták a nagy pakkunkat, megdícsértek minket. A legjobban a piros boci jött be nekik, no meg az én vámpíros szerkóm. Mondták is, hogy bírják a Cool anyukákat :))).

Maga a fotózás piszok jó volt, nagyon élveztem. Ahogy vártam és sejtettem, nem az az üljetekleésmosolyogjatok típusú dolog volt. Instrukciókat kaptunk, de igazán ránk volt bízva, mit csinálunk. Azaz leginkább Benedekre, mert ugye róla szólt a dolog. Nagyon édes volt, ezerrel pörgött, csak sosem arra, amerre kellett volna. Nem kis meló volt mindig visszaterelni a kijelölt részre, de azért igyekeztünk. Persze most mosolyogni esze ágában sem volt, sokkal inkább az érdekelte, hogy mi történik körülötte. A saját játékait is használtuk, viszont felfedezett egy mikrofont és egy gitárt is, így azt is bevetettük. Ahhoz képest, hogy még nem volt mikrofon a kezében, igencsak tudta, mit kell vele csinálni :).

Az egész esemény kb. 1 és 1/4 órán át tartott. Sztem a legjobban mi fáradtunk el. Utána még megbeszéltünk egy időpontot, hogy mikor nézzük meg a fotókat, majd mivel Benedek lenyúlt némi kekszet, meguzsiztattam, aztán elhagytuk a helyszínt. Május 1-jén kell mennünk a vetítésre, ill. akkor rendelhetjük meg, melyik képekből szeretnénk nagyítást. Mivel úgyis lesz a házassági évfordulónk, úgy döntöttünk, hogy csináltatunk egy nagyot az ágyunk fölé. Legalábbis, ha sikerült 1 páros fotó...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.