Ahogy már írtam, múlt szombaton fodrásznál voltunk, majd fotózáson. Utána pedig, mivel gyönyörűen sütött a nap és nem volt kedvünk még hazamenni, kimentünk a Városligetbe. Utoljára futáson voltam ott, igaz, akkor már pocakkal, csak kísérőként és baromi hideg volt. Az összes focipályán pörgés volt, sokan sétáltak, kutyáztak. Mivel baromira nem emlékeztem, hol van játszótér, csak sétáltunk, ill. Benedek próbálkozott motorozni, de még nem ment igazán. Séta után beültünk egy helyre uzsizni. KicsiFiú ott megismerkedett Douggyval, az angol kisfiúval. Édesen incselkedett vele, meg az összes emberrel, aki a környékünkön volt. Még soha nem láttam Benedeket ennyire felpörögve, egy percre sem állt le. Gondoltam, hazafelé majd jól bealszik. Na ja! Apájával végig röhögcséltek hátul, nagyon édesek voltak. Miután hazaértünk, megfürdettük a NagyFiút, aztán vacsi és hát nem kellett sokáig altatni :).

A mostani 7vége is nagyon jól sikerült. Szombaton usziban voltunk, aztán elmentünk ebédelni. Még odafelé Benedek bealudt, de gondoltam, elég fáradt ahhoz, hogy majd ebéd után szundizzon egy nagyot otthon, az ágyikójában. Na ja! És akkor felkeltem, mert bilibe lógott a kezem. Ebéd után hazamentünk, ahol a szokásos menetet próbáltuk követni, azaz átöltözés, majd irány az ágy. Rendszerint ő szokott lekéretőzni, de most egyáltalán nem akart, úgyhogy az lett a vége, hogy pörgött, mint a motolla. Mi, a Zurammal mindketten kidőltünk volna, de hát ugye erről álmodozhattunk csak. Fél 7-re viiszont már annyira elfáradt, hogy a baromi gyors fürdés közben is sírt. Utána azért kicsit még vacsizott és már dőlt is az ágyába.

Mivel a barátnőmtől kaptunk egy Állatkerti belépőt, amit április 30-ig lehetett felhasználni, úgy döntöttünk, vasárnap ki is használjuk a lehetőséget, úgyhogy nyakunkba vettük a várost. Fél 11 körül értünk oda. Felkészültem a lehető legrosszabra, azaz az irdatlan tömegre. Be is jött, elég hosszú sorok álltak a pénztáraknál, így a Zuram a közelben kitett minket. Felfedeztem, hogy a bejárat mellett is állnak néhányan egy "Pénztár" felirat mögött. Oda is mentem, és mivel nem értettem, hogy ott miért csak 2-3 ember lézeng, megkérdeztem az egyik nőcit, hogy ez is működik-e? Persze működött, úgyhogy egy fél órás sorbanállás helyett 5 perc alatt végeztünk.

Az elmúlt hetekben több ismerősöm is volt a gyerkőcével az Állatkertben, és a legtöbben azt mondták, hogy nem kötötték le őket az állatok, úgyhogy igencsak meglepődtem, mert mikor betoltam Benedeket a babakocsival, totál extázisban volt. Úgy látszik, neki már egy sima park látványa is királyos. Én meg örülök, mert ez talán azt jelenti, hogy értékeli az ilyen helyeket is. Azaz mindent, ami más.

Először a fókákat néztük meg. Szerencsénk volt, mert épp bemutatóztak. KicsiFiú totál lelkesen vigyorgott, csapkodott, nagyon élvezte. Úgy látszik, minden szép és jó, ami vízben van. Mivel tiszta nyár volt, elég sokan voltak,  nem tudtunk mindenhova odamenni - no meg ugye igencsak nagy is az egész -, de azért megnéztük a macikat, a majmokat, a zsiráfokat, az elefántot. az orrszarvút, a vizilovat. A legnagyobb sikere a fókák után a kisállat simogatónak volt. Először kicsit tartott a kecskéktől, úgyhogy csak vigyorgott rájuk, de ez kb. 2 percig tartott, utána már ezerrel simogatta, piszkálta őket. Nagyon élvezte.

Az Állatkert után földalattiztunk egyet. Odafelé eléggé félt, kapaszkodott, de visszafelé már sokkal érdeklődőbben nézegetett. Sokkal rosszabbra számítottam, mert utoljára, mikor buszoztunk, minden egyes ajtónyitásnál sírt. Igaz, akkor babakocsiban volt, most pedig a kezemben, de akkor is ugyanúgy belémkapaszkodott, mint most. Édes volt. Azt hiszem, a közeljövőben el kell mennünk még vonatozni is, azt még nem próbáltuk. Szóval a Liszt F. térre mentünk, a kedvenc kajáldámba, a Menzára. Nagyon bírom, mert a különleges hamiktól kezdve a sóskáig, mindenféle kaja van. Kezdek nagyon rutinos lenni, úgyhogy mostanság szoktam levest is rendelni, mert mire megkapjuk a főételt, Benedek rendszerint megunja az ücsörgést. Nem csodálom, mivel addigra már tele a pocakja, belekontárkodott az én kajámba is, már nem köti le semmi, úgyhogy jön a vegyélmárkiAnya-hiszti. Sokáig nem tudjuk húzni, de most viszonylag elég hosszú ideig egy helyben volt. Mondjuk nem meglepő, mert már iszonyatosan el volt fáradva. Végül én csak a kajám felét ettem meg, a többit elhoztam. Kicsit még motorozott a parkban, aztán hazafelé vettük az irányt. Ahogy sejtettem, KicsiFiú be is aludt az autóban. Apája kicsit rettegett, hogy mi lesz így, otthon fog-e még szundizni, vagy ugyanaz lesz, mint tegnap, de megnyugtattam, hogy mivel már ebédelt, kapott tiszta pelust, még ha fel is ébred, ahogy felviszem, tuti fog aludni. Így is lett.

Imádom a tavaszt, imádom a 20-25 fokot, imádom, ha süt a nap., ilyenkor lehet a legjobb programokat csinálni, úgyhogy tutira ki is fogom használni, amíg nem lesz dög meleg. Imádom az ilyen 7végéket, baromira feltöltenek. Imádom a Családom!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.