Ki-be
2010.06.17. 18:31
Az utolsó pár hét, azaz kb. 1 hónap azzal ment el, hogy hol nózit szívtunk, hol dokinénihez mentünk, hol éjszakáztunk. Benedek nagyon nem volt jól, én meg pipa voltam, mert mikor már éppen jobban lett és azt hittük, vége a taknyosságnak, köhögésnek, ismét visszaesett.
Történt ugyanis, hogy 3 napra meglátogattuk Győrújbaráti barátainkat. Pénteken mentünk vasárnap jöttünk. Már megérkezésünkkor láttam, hogy a 3 fiúcska közül a legkisebbnek folyik az orra. Persze rögtön megfordult a fejemben, hogy ha beteg, akkor Benedeken két nap múlva ki fog jönni, de feltételeztem, hogy ha tényleg beteg lenne a legkisebb, akkor szólnak a szülők, hogy ne menjünk. Nem így lett, vasárnap este KicsiFiam már köhögött.
A forgatókönyvet ismertem, mivel már jópár hete ezt csináltuk, viszont ez most durvább volt, mint addig, mert iszonyatosan köhögött, én meg be voltam tojva, hogy nehogy befulladjon. Szerencsére nem így lett, de azért hétfőn mentünk is a Dokinénihez, aki mondta, hogy semmi gond, mivel se láza, se nózifolyás. Na másnapra már a nózija is beindult, csütörtökre pedig 39 fokos láza lett. Pénteken hívtam is a Dokinénit, aki be is rendelt, merthogy ez a láz már magas. Kiderült, hogy vmi vírust kapott be. Mérges voltam, mert elegem volt, hogy szegény Benedek szinte állandóan a porszívóra volt csatlakozva. Úgy egyeztünk meg, hogy ha 3 napon át lázas, és még a negyediken is tart, akkor elkezdjük az antibiotikumot, de szerencsére szombaton nem volt láza, úgyhogy ez elmaradt, viszont hétfőn ismét telefonáltam, mert Benedek időnként iszonyatosan hisztizett és a fejét verte, leginkább a földbe. Erre Dokinéni elküldött minket a fülészetre, hátha azzal van baj. Szerencsére se a mandulájával, se a fülével nem volt gond, viszont vírusos garatgyulladást állapított meg az ottani Dokinéni. 1ébként Benedek baromi édesen tűrte itt is a vizsgálatot. Ült Apája ölében, hagyta, hogy a fülében és a nózijában matassanak, majd még a száját is nyitotta, mikor kellett. Nagyon édes volt.
Érdekes, hogy a körzeti Dokinéninél is így viselkedett, simán mindent engedett, egy hang nélkül, ráadásul amikor a szívét, tüdejét hallgatta, szólt, hogy "mégmégmég" :)). Persze Dokinéni odáig volt, mert mikor a szokásos vizitre szoktuk vinni a védőnőkhöz, mindig üvöltés van.
Na és a betegség. Iszonyatosan nehezen viselte és bevallom, én is. Nagyon hisztizett és úgy, hogy a fejét elég keményen a földbe vágta. Ráadásul éjszaka is többször ébredt és nem aludt vissza simán, hanem egyfolytában mutogatott és mondogatta, hogy "odaoda", de persze semmi sem volt jó. 1x vele, 1x pedig mellette - ő kéretőzött be az ágyába... - aludtam, akkor legalább aludt. Iszonyatosan rossz volt nézni, ahogy üti a fejét, de mint kiderült, leginkább a fájdalom miatt volt a dolog. Eddig is csinálta és csinálja is a mai napig, de messze nem annyit és nem úgy, mint akkor. Utána olvastam és kiderült, hogy több figyelmet szeretne. Ám legyen! Ez a legkevesebb, ha ez kell ahhoz, hogy ne bántsa saját magát, és még csak nem is megterhelő!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Zsuci 2010.06.19. 22:36:00
A betegségből már kimentetek teljesen???
Lusthie 2010.06.23. 15:29:01
Igen, úgy tűnik, meggyógyult végre, csak így meg nem merünk sehova se menni :(((