Megismerkedés, lila köd. "Járás", lila köd. Leánykérés, házasság. Még mindig ott a köd. "Küzdés", hogy gyermeked legyen. Bánat, öröm és ismét bánat. A köd továbbra is ott van. Teljesül a vágy, mit annyira szerettetek volna, oltári nagy öröm. Az a bizonyos lila még mindig megvan, de vajon meg is marad, miután belép az életetekbe a harmadik, egy kis illatos csomagként?

Megmarad, legalábbis egy darabig. De mi lesz utána? Jönnek a szürke hétköznapok? Haverok, buli, te pedig otthon. Mehetnél, de se kedved, se energiád hozzá. Pia. Utálod, mert büdös, mert esetleg rosszak az emlékek. Egyre több az ellentét, még ha piti kis dolgokról is van szó. Egyre többet szólsz be a másiknak és egy idő után már az se jó, ha van rajta sapka, és az sem, ha nincs?  Hogyan tovább? Mikor mondják egy házasságra, hogy válságban van? Hogyan tud továbblépni az ember és félretenni a hülyeségeit?

Nem hiszem, hogy ezek a kérdések nem merülnek fel a legtöbb emberben. Nekem senki se mondja, hogy tökéletes a kapcsolata, mert olyan nincs! Ellentétek mindenhol vannak, én speciel halálra is unnám magam, ha mindent rámhagyna a párom, ha minden mindig tökéletes lenne. Ha a két ember szereti egymást, a harmadik, az a már nem is kicsi, de még mindig illatos, nem közéjük áll, hanem melléjük. Egy másfajta harmadik már tuti necces, azt nem hinném, hogy sokan viselnék... Két intelligens ember, ha tényleg szeretik egymást, meg tudják beszélni a dolgokat, és át tudnak lendülni a hülyeségeken. Legalábbis ez lenne a normális, de sajnos tudom, hogy sokaknál ez nem így van. Na az ilyen pároknak drukkolok leginkább, hogy tovább tudjanak lépni, békességben, szeretetben tudjanak élni. Akár együtt, akár külön.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.