A kezdeti nehézségeket leszámítva egy halk szavam sem lehet Benedek altatásával, alvásával kapcsolatban.

Anno írtam, hogy legnagyobb meglepetésemre lekéretőzött az ágyába. Ez a mai napig így van. Délután, azaz ebéd után bevonulunk a szobájába, átpelusozom, kéri a cumiját, Elmo-t és Csicsi-t (Monchichi), aztán ugrik is az ágyába. Már ez is irigylésre méltó, de hogy fokozzam a dolgot, rendszerint 3-4 órákat szundizik, úgyhogy ilyenkor én is leszoktam dőlni.

A másik, hogy az utóbbi időben már egyre többször fordult elő, hogy hiába voltak nála vendégek, ha már nagyon fáradt volt fél 3 körül, egyszerűen fogta magát, bevonult a szobájába és szólt, hogy menjek én is. Ma is így tett, ráadásul már tegnap délután is szólt, hogy kéri a takaróját.

Esténként néha szokott kisebb harc lenni, mikor még nem annyira akarna aludni, pedig már tök fáradt, de azért ez nem mindennapos dolog. Tegnap mondjuk ilyen este volt, pedig csak kb. 2 órát szundizott, de inkább másfelet, aztán egész délután rohangált, játszott Apájával. 6-kor már totál k.o. volt, úgyhogy  vacsi, majd be is vonultunk a fürdőbe hajat nyírni. Fürdés után a szokásos menettel irány a szobája. Most nem én, hanem Apája tette le aludni, mert hozzám egyszerűen nem akart jönni. Azaz Ő is csak tette volna, mert miközben zuhiztam, hallottam, hogy ezerrel üvölt. Nagyszerű! Aztán kimentem, és gyanús fények fogadtak. Kicsifiam és Apája Barney-t nézett a tévében. Ez rendben is van, mert az esti progi úgy néz ki, hogy 7-fél 8 körül vacsi, közben Barney nézése, majd fürdés, szundi. Úgy látszik, kissé túl volt pörögve a kölök, ami ráadásul Apahiánnyal is párosult. Persze utána, mikor bevittük a szobájába, szintén nem akart aludni, de hát azért ez nem így működik - gondolta GA, azaz GonoszAnyu -, úgyhogy ismét bevetettem a drasztikus altatást, ami ilyenkor be szokott jönni. Hogy ez miből áll? Nagyon egyszerű. Picit hagyom, hogy kitombolja magát, mert ugye ilyenkor a cumit is kiköpi, aztán a karomban vízszintesbe helyezem, akárcsak bébikorában. Ekkor már meg szokott annyira nyugodni, hogy elfogadja a cumót, aztán leülök vele a nagy labdára, azon picit ingatózunk, és hiába próbál beszélgetni, én nem felelek neki, max. hümmögök, később pedig már ő szól, hogy "oda!", és mutat az ágyába. Okos Kispasi! :).

1ébként esténként a "drasztikus altatás" nélküli menet úgy néz ki, hogy pelusozás után beülünk a hintafotelbe és abban hintázunk egy picit. Nagyon ritka, hogy megvárom, míg totál bealszik, inkább félálomban szoktam letenni. Erre anno is figyeltem, mert vhol azt olvastam/hallottam, hogy az a jó, ha már a helyén alszik el teljesen.

Nem tudom, hogy ez az egész alvás dolog annak köszönhető-e, hogy a jótanácsokkal ellentétben, Benedeket elég sokáig altattuk, róttuk vele a köröket, de tény, hogy egy szavam nem lehet. Kíváncsi lennék, hány ennyi idős gyerkőc vonul félre a szobájába, ha elfáradt és aludni szeretne. Remélem, ez később is így fog maradni.

Miután ma letettem, hallottam, hogy a szokásos énekelgetése mellett mondta, hogy "alszom". Aztán csönd lett.

Így szundizik most:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.