HüjjjeAnya és a terasz esete
2010.11.26. 10:44
Egy sztori, amit ha máshol olvas az ember, azt gondolja, hogy vele soha nem fog megtörténni... Történt ma délelőtt, hogy GondosHáziasszony (GH) lévén mostam és teregettem. Ebben ugye még semmi extra nincs, azt leszámítva, hogy akik már látták, hogy télen is a teraszon teregetek, totál hülyének néztek. 1ébként érdemes kipróbálni, hihetetlen jó illata van ilyenkor a ruháknak és könnyebben is száradnak. Szóval fogtam magam, felvettem a kabátomat és kosarastul kimentem a teraszra. Be is húztam az ajtót, nehogy KicsiFiam megfázzon. Ezzel soha nem volt gond, vagy nézelődött, vagy szimplán otthagyott. Most is így tett, azzal a különbséggel, hogy elkezdte piszkálni a kilincset. És itt már sejthetitek, mi történt. Igen, az én kíváncsi, mindenlében kanál KicsiFiam seperc alatt elfordította a kilincset épp annyira, hogy ne tudjam kinyitni. Király! Persze telefon sehol. Miután megpróbáltam benyomni az ajtót és baromira nem sikerült, átgondoltam, mit is tudnék tenni. Először próbáltam Benedeket rávezetni, hogy nyomja fel a kilincset, de ugye az már nem ment neki, mert 1. nem érte el rendesen, 2. nem tudta felnyomni. Mondtam neki, hogy hozza oda a sámlit, de nem találta. - Jé! most veszem észre, hogy most már ott van az ablaknál :S -. Jött a következő lépés. A teraszon van kint két henger, így meghajlítottam az egyiket, hogy megpróbáljam kifeszíteni vele az ajtót, esetleg kinyitni. Sikerült is vmennyire rést csinálnom, de akkorát nem, hogy beférjen a kezem. Közben megpróbáltam a másik ajtó nyitóját kipöckölni, de az is nagyon makacskodott. Itt már kezdtem elszomorodni, mert ugye telefon sem volt nálam, amit 1ébként rendszerint elhagyok vhol a lakásban. Na most mákom volt, mert az asztalra tettem. Benedek persze közben próbált segíteni, de továbbra sem sikerült neki. Kértem, hozza az ajtóhoz a telefont. Először gyorsan feladta, mert nem találta, de szerencsére figyelt annyira, hogy végül meglett. Sikerült akkora rést csinálnom az ajtón, hogy ki tudja adni a telefont. Szuper ügyes volt, mert nem adta fel addig, míg nem sikerült odaadnia, és ez azért jópár percet igénybe vett, mert a rés, csak magasabban volt akkora, hogy a vékony kis iPhone kiférjen. Közben próbáltam lekiabálni a szoszédnak, de nem hallotta. Már azon is gondolkoztam, hogy lemászom a teraszon, de papucsban voltam és lássuk be, eléggé öngyilkos vállalkozás lett volna, bár csak első emeletről van szó, ráadásul Benedeket sem akartam totál egyedül hagyni, így is kezdett kicsit kétségbeesni, mikor nem sikerült a kilincset felnyomnia. Telefon a kezemben, már ez is valami. Felhívtam a Zuram, és elújságoltam neki, mi történt. Épp akkor ért be a melóhelyére, de már fordult is vissza. Eszembe jutott, hogy ugye Takinénink nem lakik messze, ráadásul kulcs is van nála. Iszonyat mákom volt, mert épp a szomszédunknál takarított, így fel tudott jönni. Megmenekültem! Összegezve: Szerencsés kimenet, de rosszabb is lehetett volna. Vhogy úgy érzem, hogy sokmindenben iszonyatos mákom volt, mert Benedek nem zárta be teljesen az ajtót, mert volt rajtam kabát, bár eddig még soha nem mentem ki így - ráadásul a Zuramé is kint szellőzött, ami szintén ritkaság -, inkább nyitott ajtónál teregettem, mert Benedek annyira ügyes volt, hogy ha nem is tudta kinyitni az ajtót, de kiadta a telefont, mert Takinéni épp a szomszédban takarított, ahova csak kéthetente jár, mert se Benedek, se én nem estem kétségbe. Tanulság? Soha többet nem szabad így teregetni, ill. legalább a telefon legyen kéznél.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Csigamami 2010.12.13. 14:57:02
Engem a hétvégén épp anyósom osztott ki, hogy nem tudok gyereket nevelni és hogy Ő Robert helyében már rég elvált volna tőlem, R. meg nem szólt semmit. Anyósomat még elnézem, mert buta, mint a (nincs rá hasonlat Ő a butaság etalonja...)...
De hogy apósomnak kellett megmentenie a szitut...(Épp időben, mert nyitottam volna épp hatalmasra a szám, amit ritkán teszek, de akkor hatalmas) ésRobert ne álljon ki mellettem. Brrrrrrrrrrrrrrrr.... Átérzem a dühödet...
Lusthie 2010.12.15. 15:57:05
Na azért bocsi, de R is egy külön kategória. Anyós esetleg magába nézhetne kicsit. TE jól csinálod, a többire meg....
Tényleg Apósod védett meg? Tök jó!